e-világ
Testünk a Szentlélek temploma – de vajon szeret-e lakni benne?
Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót! Ezeken a hasábokon évek óta informatikai és ökológiai témájú írások váltják egymást az Egyház és világháló, illetve az Üzenet az Ararátról rovatban. Ez utóbbi ebben az évben az egészséges életmód területén szeretne korrekt és keresztény szellemű ismereteket nyújtani.
Mitől egészséges az életmód? Három nő alakja villan fel előttem. Az egyik a hirdetések „egészséges embere”, a testhez simuló ruhában futni induló huszonéves ifjú hölgy, aki mindennap megtesz öt-hat kilométert, és utána megelégszik egy méregdrága probiotikus joghurttal. A másik egy hetvenes évei közepén járó falusi néni, aki hajnaltól napnyugtáig kint van az udvaron meg a szőlőben, dolgozik egész nap, keveset eszik, azt is csak munka után. Szikkadt kenyér, alma, dió az étele. Húst ritkán látunk az asztalán, pedig bármelyik nap levághatna egy csirkét, hisz az egész rokonságot ő látja el baromfival. A harmadik háromgyermekes, középkorú asszony, aki nyári reggeleken mezítláb lépdel kint a kertje harmatos füvében, hogy egy marék gyógynövényt szedjen, és teát főzzön belőle, miközben saját őrlésű tönkölylisztből gyúrt kenyere már kel a mázas cseréptálban…
A mai életmódkutatások arra mutatnak rá, hogy az egyes ember életmódját, egészségi állapotát alapvetően határozza meg a táplálkozása és a mozgási szokásai. Erről a két területről lesz szó részletesen: szeretnénk körüljárni, mit együnk, és mit honnan szerezzünk be, hogyan készítsük el; illetve hogy milyen mozgásformákat tudunk életünkbe illeszteni, ezek miben segítenek, és hogyan gyakoroljuk őket.
Közös szellemi kirándulásra hívom tehát a kedves Olvasót, és remélem, hogy az itt felvonultatott témák kedvet csinálnak ahhoz, hogy mindenki továbbgondolja majd őket. Legyen a 2007. esztendő az egészséges, természetes életmód éve! Újévi fogadalmak helyett lépjenek bátran velem együtt egy (talán merőben új) útra, melynek egészen biztos pozitív kihatásai lesznek testi és lelki egészségükre egyaránt!
Néhány szó a tematikáról. Magától értődőnek tekintjük, ezért nem fogjuk taglalni, hogy az abszolút negatív élvezeti szerek (alkohol, nikotin, drogok…) használatának, fogyasztásuk túlzásba vitelének milyen egészségkárosító és életmegrövidítő hatásai vannak – ezekkel egy felelősségteljes keresztény embernek úgyis tisztában kell lennie. Továbbá ezeken a szélsőségeken kívül is van mit változtatnunk túlzottan kényelmes 21. századi, pörköltszaftos-fehér kenyeres, televízió-, számítógép- és internetfüggő, stresszes életmódunkon.
Hogy miért? Mert minden keresztény embernek olyan példaszerű lelki és testi életet kell(ene) élnie, amely Istent dicséri, amely követésre méltó, és amely hiteles. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem a súlyos nikotinfüggő háziorvos rossz példáját, akinek rendelőjében minden (egyébként gyógyulni vágyó) beteg köhögőrohamot kap. Vagy az alkoholista testnevelő tanárét, aki nem képes hatvan métert lefutni a tanítványaival, és akit a gyerekek a háta mögött kinevetnek. Ezekhez lehetne hasonlítani az elhízott keresztényt, aki az utcasarokra is kocsival megy (pláne templomba!), és a vasárnapi istentisztelet után sosem hagyja ki, hogy beugorjon „a kis cukiba” egy doboz krémesért, mert az jár a húsleveses, rántott húsos, sült krumplis vasárnapi ebédhez. Lehet, hogy valaki ebben most még nem talál semmi kivetnivalót, de garantálom, hogy ha rendszeresen olvassa a rovat cikkeit, akkor fog.
„Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Kor 6,19–20) Azért nagy érték a testünk, mert Jézus Krisztus élete feláldozásával mentette meg a végleges megsemmisüléstől. Nagy árat adott Isten azért, hogy a bűn, az élet pusztítása ellenére is élhessünk, és megváltozni tanuljunk. Aki megismerte és elfogadta a maga számára Krisztus áldozatát, méltatlannak kell, hogy tartsa teste rongálását, mert ezzel az ő tulajdonát károsítja meg!
„Adassék nékem annyi lelkierő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek köztük.” (Friedrich Oetinger)
Bogdányi Mária