Kultúrkörök

Tavaly tavasszal az Egyesült Államok közvéleményét rázta fel Al Gore egykori alelnök Kellemetlen igazság című könyve és az azonos című dokumentumfilm. Most, ezen a hó nélküli télen Magyarországon is napról napra erőteljesebben szembesülünk a ténnyel: a globális felmelegedés valóság. Nem is elsősorban az enyhe időjárásra gondolok, hanem a híradásokra. A minap arról írt az újság, hogy 2007 várhatóan a meteorológia történetének legmelegebb éve lesz, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára pedig azt nyilatkozta, hogy a 2006-os időjárási adatok megerősítik a globális felmelegedés tényét.

A témáról már nemcsak a tudósok, de egyre több politikus is úgy beszél, mint az emberiség egyik legfőbb gondjáról. Az áttörést valószínűleg az október 30-án közzétett Stern-jelentés okozta.

Az újdonságot az jelenti, hogy a problémát ezúttal nem lehet azzal elütni, hogy túlzásra hajlamos zöldek riogatják a világot. Sir Nicholas Stern, a Világbank egykori vezető közgazdásza gazdasági számításokkal támasztja alá, hogy az éghajlatváltozás még ebben az évszázadban a gazdasági világválsághoz hasonló mértékű öszszeomláshoz vezethet.

Valószínűleg néhány évtizednyi időnk van az éghajlatváltozás megállítására, utána már késő lesz. Ugyanakkor a fenyegető veszélyek nagyságához képest kis erőfeszítéssel a katasztrófa elhárítható. Ehhez szerinte elég a világ bruttó nemzeti termékének 1%-át, vagyis évente mintegy 350 milliárd dollárt a klímaváltozás megfékezésére fordítani. A több üvegházhatású gázt kibocsátó gazdag országoknak a probléma megoldásából is nagyobb részt kell vállalniuk.

Ezzel a szemlélettel van teljes összhangban Al Gore Kellemetlen igazság című, 328 oldalas könyve, amelyet december eleje óta magyarul is olvashatnak az érdeklődők. Felkavaró, de nem elkeserítő, inkább a tényekkel szembesítő és tettekre sarkalló olvasmány.

Míg e sorok írója feleségével, Kézdy Edittel a könyvet fordította, fokozatosan szembesült a globális felmelegedés tényével. A több mint háromszáz oldalas könyv gyönyörű (néha riasztó) fényképek és kitűnő ábrák segítségével magyarázza el, hogy az Antarktisztól az afrikai Csád-tó vidékén és az Alpok gleccserein át az Északi-sarkig mindenhol megmutatkoznak a fogyasztói társadalmak mohóságának következményei. A szerző ezt így fogalmazza meg: „Bolygónk minden szögletében – szárazföldön és vízen, az olvadó jégben és az eltűnő hóban, hőhullámok és aszályok idején, a hurrikánok szemében és a menekültek könnyeiben – annak cáfolhatatlan bizonyítékait láthatjuk, hogy a természeti folyamatok alaposan megváltoznak. Azt remélem, hogy akik elolvassák a könyvet, és megnézik a filmet, ugyanazt fogják érezni, amit én már régóta: a globális felmelegedés nem csak a tudományról szól, és nem csak politikai téma. Valójában erkölcsi kérdés.”

A szerző azokra is gondol, akik talán belefáradnának – az egyébként közérthető – tudományos magyarázatokba, és változatosságképpen személyes életútjával és családjának történetével is megismertet.

Gore többször is a teremtett világ megőrzéséről beszél, de akik nem istenhívők, azok is tanulhatnak az optimizmusból, amellyel hirdeti: ha az emberiség megteszi a szükséges lépéseket, van remény a katasztrófák sorozatának elkerülésére. Egyszerűen fogalmazva: radikálisan csökkenteni kell szén-dioxid-kibocsátásunkat.

Ez nemcsak a politikusokon és a nemzetközi egyezményeket szövegező jogászokon meg a műszaki fejlesztéseken dolgozó mérnökökön múlik. Mindannyiunk feladata, hogy felelősen vásároljunk, közlekedjünk, dolgozzunk és nyaraljunk. Ehhez ad segítséget gyakorlati tanácsokkal a kötet utolsó tizenöt oldala.

A könyv értékes olvasmány mindazoknak, akik megtanulták, hogy nem csupán a mának élünk.

Gadó György Pál