Kultúrkörök

Kultúrtörténeti dokumentummá vált írások, fotók, jegyzetek. Egy korszakot tárnak fel, amelyben elfásult, fáradt emberek erőre kapnak, új életüket formálják. Látni, tanulni akarnak, ismerkedni a világgal – nem parancsra, előírás szerint, hanem önként, őszintén, hittel és örömmel. Sok évtizedes iratokat rendezek, közben szól a rádió… Éppen a kultúra napjának idei előkészítéséről van szó, amikor egy selyemszalaggal átkötött iratcsomó kerül a kezembe, rajta a felírás: „W. M. Szabadegyetem – Csepel 1945–1948.”…

Több mint fél évszázados emlékek egy borzalmas háborút követő időszakból és újabb félelmetes idők kezdeti napjaiból – és kultúra? Igen!

Kezdődött a félelemmel teli, de mégis bizakodó újjáépítés, amikor a romok közül a napfény hatására kibújó kis ibolyának, zöld hajtásnak is örülni tudtunk. Ugyanakkor kis hazánkban minden téren rosszindulatú, gonosz változások… Rövidesen én is kikerültem – sok kollégámmal együtt – csodálatos munkahelyemről, a Magyar Rádióból (bár külső munkatárs maradtam). Ezt megtudván a csepeli Weiss Manfréd Művek egyik igazgatója – egy ideig még a régi vezetőség dolgozott – meghívott a kulturális osztályukra.

Kiégett, beomlott gyárkémények, füstölgő üzemrészek, amerre a szem ellátott. A hatalmas gyártelep bombatölcséres utcáin sovány, meggyötört emberek takarították a rémséges esztendők romjait az új, szebb élet reményében.

Tőlem azt kérték, hogy a kulturális műsorokon kívül foglalkozzam az oktatási lehetőségekkel, szervezzem meg a gyártelepen belüli tanítást. Nem volt könnyű feladat, de segített rádiós múltam, a művész kollégák bevonása, Ádám Jenő szórakoztató népdalműsora, a hallgatóság bekapcsolásával Petőfi, Arany műveiből összeállított irodalmi műsor neves művészek közreműködésével, illetve közkívánatra József Attila-est. Meglepetésül József Jolánt hívtam meg, aki szívesen beszélt öccséről, amiként Kosztolányi Dezső özvegye is Kosztolányiról. Mindketten sok kérdést is kaptak hallgatóiktól.

Közben az újonnan szervezett iskolákban, ipari átképző- és továbbképző intézményekben is megkezdődött az oktatás. Azonban sokan nem iskolába járni, vizsgázni akartak, „csak” művelődni, ismereteiket bővíteni. Az ő részükre javasoltam a szabadegyetem megszervezését; terveimet bemutattam az igazgatónak és az üzemi bizottság (üb) elnökének. „Nagyon jó, végre kell hajtani” – volt a rövid válasz.

Pénz a közreműködők részére azonban nem volt. Egy háromtagú család részére biztosítottak élelmet – akkoriban még családtagonként, két-három naponta kaptuk az élelmet –, s nekem kellett igazságosan elosztanom. Babban, krumpliban, tejben, zsírban vagy éppen sóban, élesztőben értékelni az előadást, a kitűnő előadókat… Így történt, hogy Germanus Gyula professzor például egy héttel előbb kapta a fél kiló marhahúst és a két deciliter olajat, míg Kosztolányiné egy héttel később a liter tejet és a három dekagramm élesztőt a közreműködéséért, sok derűs pillanat kíséretében. Erről tanúskodnak a kockás papíron, aláírásukkal igazolt átvételi, elszámolási elismervények (mert akkor még ilyen pontos elszámolások voltak).

Néhány előadó a már említetteken kívül: Keresztury Dezső kultuszminiszter, Szabolcsi Bence akadémikus, dr. Bartha Dénes, Bárdos Lajos, dr. Ujfalussy József zenetudósok, Barsi Ödön író-rendező, Halász Gyula nyelvész. A filozófiai sorozatot vezető ifj. dr. Fülei-Szántó Endre tanár-költő, későbbi professzor több kedves versében is megemlékezett a száz-kétszáz fős látogatottság miatti hely-, illetve teremhiányról…

Az irodalmi, zenei és vegyes előadás-sorozat mellett volt egészségügyi sorozat is; a háború utáni körülmények adták az időszerű kérdéseket. Az igen nagy érdeklődéssel fogadott előadásokat a Weiss Manfréd Kórház főorvosai tartották, sokszor közvetlen segítségnyújtással.

Említettem már az érdeklődést, a látogatottságot. Íme, néhány kiemelt szám: az 1945. őszi első beiratkozáskor 112 fő, fizikai és értelmiségi dolgozó, munkás és vezető volt, a májusi befejező előadáson 254 beiratkozott hallgató újította meg részvételét. Az 1946-os tanév már heti négy előadás-sorozattal indult a nyáron elindított országon belüli tanulmányút-sorozat hatására. A tanulmányutak résztvevőinek száma 1947 májusára 1738-ról 2355-re emelkedett. Nem folytatom…

1. februárjától a meghirdetett előadások, tanulmányutak ellenére a szabadegyetem egyik napról a másikra „megszüntettetett”. Hogy mi volt a betiltás oka, annak kitalálását a kedves Olvasóra bízom…

Nekem 2007-ben a magyar kultúra napján erről beszélnek a selyemszalaggal átkötött, féltve őrzött több száz oldal fekete betűi.

Schelken Pálma