A hét témája

Aszódon már az 1700-as évek elejétől, egészen pontosan 1728-tól volt evangélikus alapfokú latin iskola. A főgimnáziumi státust 1912-ben kapta meg az intézmény, Petőfi Sándor nevét pedig, aki 1835 és 1838 között volt az iskola tanulója, 1915-ben vette fel. 1931-ben új helyre költözött; az eredeti épület (a mai Petőfi Múzeum) fiúinternátusként működött tovább egészen 1948-ig, az intézmény államosításáig. A rendszerváltást követően, 1994-ben kezdte meg újra működését az evangélikus gimnázium; új épületét 1997-ben avatták fel az evangélikus templom mellett. Az első tervek szerint a tanulók elszállásolása ezúttal a Podmaniczky–Széchenyi-kastély falai között valósult volna meg, de – amint arra dr. Roncz Béla, a gimnázium igazgatója emlékeztet – a régi épület nem volt elég korszerű a megváltozott igények kielégítésére. Az iskola jelenlegi, ötvenhat férőhelyes internátusi szárnyát 2003-ban adták át.

A gimnázium hatszázkilencven diákja közül most negyven tanuló – huszonkilenc lány és tizenegy fiú – lakik a kollégiumban. Ők elsősorban Nógrád, Pest és Heves megyéből, illetve a fővárosból érkeztek Aszódra, de van például bakonycsernyei diákja is az intézménynek. Az aszódi gimnáziumban igen magas az evangélikus diákok aránya: az összes tanulónak több mint a harminc százaléka, a kollégistáknak pedig a fele evangélikus.

Bár az iskola és a gimnázium egy épületben van, napközben a kollégistákra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bejáró társaikra. Így például tanítási időben nem mehetnek fel a szobájukba azzal az ürüggyel, hogy ott felejtették a felszerelésüket, hiszen így (jogtalan) előnybe kerülnének a többiekkel szemben.

Mivel a rossz tömegközlekedési lehetőségek miatt a gimnazisták többsége nem tud ott maradni a délutáni foglalkozásokon, a stabil szakköri tagok a kollégisták közül kerülnek ki. Szinte minden tantárgyból van lehetőségük az anyagban való alaposabb elmélyülésre. Kérdéseikkel és problémáikkal két nevelőtanárhoz fordulhatnak.

Az alacsony létszámnak (is) köszönhetően a kollégiumban családias légkör uralkodik, amelyben a közösségi érzés, az odafigyelés és a segítségnyújtásra való törekvés dominál. A keresztény alapelvek bibliaórán történő továbbadása mellett – ezt a helyi evangélikus gyülekezet életébe való aktív bekapcsolódás is erősíti – fontos szerepe van az önállóságra és a rendre való nevelésnek is.