Keresztény szemmel

Mit tördelve? A kezünket? – kérdezhetné rögtön a kedves Olvasó, ha nem sejtené, hogy e helyütt inkább az Evangélikus Élet nyomdai előkészítésének egyik fontos mozzanatáról, az újság tördelésének „titkairól” fog lehullani a lepel. És valóban – bár az imént viccesen feltett kérdésre a válasz olykor igen; szerkesztőségünkben sokszor tördeljük a kezünket is.

Ugyanis minden egyes lapszám megjelenését a kéziratokkal folytatott kisebb-nagyobb mértékű „sakkozás”, néha próbálkozások sora előzi meg (még ha a kész újságon ez – reméljük – nem látszik is), annak érdekében, hogy minden írás a megfelelő helyre kerüljön – illetve hogy egyáltalán bekerüljön minden, amit az adott hétre elterveztünk.

Aki már egyszer is egyeztetett előzetesen a szerkesztőséggel kéziratügyben, az jól tudja, hogy a beszélgetés közben biztosan elhangzik két kulcsszó: az írás terjedelme (a leütések száma) és a határidő. Mindkettőnek az ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szerkesztő, később pedig a tervezőszerkesztő munkája gördülékenyen – vagyis a normális mederben – folyjon.

Az a rend, hogy az adott lapszámban közlésre szánt kéziratok beérkezésének a határideje a megjelenést megelőző hét csütörtöke. Ez nemcsak a cikkekre igaz, hanem a hirdetésekre, a közleményekre és a meghívókra is. Sőt ez utóbbiakra még inkább! Ugyanis az EvÉletnél a péntek az úgynevezett előtördelés napja. Ekkor kerülnek helyükre a már beérkezett és az olvasószerkesztők által ellenőrzött-javított kéziratok. Ezek sorában természetesen elsőbbséget élveznek a (fizetett) hirdetések, a hírek és a meghívók. Olyannyira, hogy sokszor a többi cikket igazítjuk ezek elhelyezése után a fennmaradó helyekre.

Előfordul, hogy valaki nem tudja csütörtökig eljuttatni hozzánk a hirdetését, de telefonon jelzi, hogy számíthatunk a közlendő megérkezésére. Ez esetben igyekszünk fenntartani részére a helyet, arra azonban nem tudunk garanciát adni, hogy a csütörtök után érkező anyagok egészen biztosan bekerülnek az adott héten az újságba.

Ahogyan minden lapszám impresszumában olvasható, a hétfői, végleges lapzárta már csak a hétvégi eseményekről szóló tudósítások, illetve az előre egyeztetett cikkek helyükre illesztésének a napja. Ha ekkor érkezik egy elkésett hirdetés (vagy előre „be nem jelentett” írás), az már csak akkor kerülhet a végleges lapszámba, ha „borul a lapterv”, s ez bizony ritkán szerencsés.

A mindenáron hirdetni szándékozók ilyenkor ugyan előszeretettel látnak el bennünket olyan ötletekkel, hogy – például – vegyük kisebbre a betűméretet, hagyjunk ki az oldalon egy-két fotót, és így tovább… Ezeket természetesen csak kétségbeesett próbálkozásnak tekinthetjük, hiszen mindenki tudja, hogy vannak bizonyos áthághatatlan tipográfiai és tördelési szabályok, amelyeket még egy későn beérkezett kézirat kedvéért sem szeghet meg a tervezőszerkesztő.

Hát ilyenkor tördeljük a lap mellett a kezünket is. A karakterszám és a határidő nagy úr, „túllépőinek” nemet kell tudnunk mondani. Ezért is kérünk mindenkit: nézzen a naptárra, telefonáljon, vagy küldjön egy e-mailt, hogy a megfelelő időben érkezett anyagokat tördelhessük – a kezünk helyett!

Boda Zsuzsa szerkesztőségvezető