evél&levél

Az EvÉletben nemrég rövid hír tudatta, hogy Ács Gyula volt zánkai lakos nyolcvannyolcadik életévében hazatért Teremtőjéhez. De ki is volt ő?

Zánka község elemi, majd általános iskolájának elhivatott, nagyszerű tanítója, evangélikus gyülekezetének sok éven át hűséges kántora, de mindezek előtt és felett: egy Krisztusnak átadott életű, áldott szolgálattevő, a protestáns egyházi ébredés lelkes híve és munkálója. Az 1940-es években Zánkán Kovács Lajos lelkészen kívül a gyülekezetnek volt még egy vezetője – ma úgy mondanánk: a lelkész laikus munkatársa–, Ács Gyula tanító „bácsi”.

Meghatározója volt iránykereső fiatal életünknek. Gyula bácsi a legkisebbekkel is foglalkozott: vasárnapi iskolát vezetett. Ilyenkor mindig csordultig telt a gyülekezeti ház kisterme. Elmaradhatatlan hegedűjével segítette ott is, a bibliaórákon is és az iskolában is az énektanítást.

Pár év múlva, ahogyan a diktatúra keményebbé vált, eltiltották az iskolai oktatástól, amiért nem volt hajlandó Isten nemlétét tanítani. Ezt a csapást ő, aki Ura kezéből kapott hivatásának hitte és vallotta a tanítást, nagy-nagy lelki válságban élte meg. Reggelente, amikor ablaka alatt csivitelve vonult az iskolás csapat, nehéz férfikönnyei hullottak, és évekig perelt Istenével, hogy akkor miért hívta őt el erre az útra, ha ezt a gyalázatot nem tudta megakadályozni. Sok idő telt el, mire fájó lelke újra megtalálta nyugalmát Krisztusában. (A magyar tanulóifjúság pedig így vesztette el sorban a legrátermettebb, legjobb pedagógusokat.)

Felesége, Franciska néni halála után is még évekig szolgálta a Balaton-felvidék gyülekezeteit, az egyház, az ébredés ügyét. A zánkai gyülekezet hűséges kántora volt. Örök derűjével fáradhatatlanul járta a szolgálat útját. Utolsó éveit a szombathelyi idősek otthonában élte – ott is szüntelen szolgálatban társai között.

Volna egy kérésem az olvasókhoz, hátha valaki ismeri közülük azt az éneket, amelyet ő egy régi-régi konferenciáról hozott haza bibliaóránkra, s amely így kezdődik: „Hogy kereshetsz utcazajban s a fellegek felett, / Hisz szívednek ajtaján már régen zörgetek.” Ha valaki tudja, kérem, küldje el az ének kottáját a Mohács–Magyarbóly–Siklósi Társult Evangélikus Egyházközség címére (7700 Mohács, Deák tér 4.)! Köszönettel:

Dr. Simor Ferencné Bokody Éva (Siklós)