Egyházunk egy-két hete
A Lelkészakadémiáról, avagy a jó pap holtáig továbbképződik
Annak idején teológusként sokszor hallottam tanáraimtól ezt a mondatot: „A lelkész is ember!” Ebben a megállapításban egyaránt benne volt egy jó adag féltés, figyelmeztetés és az a felszabadító gondolat is, hogy nem várnak majd tőlem többet, mint ami vagyok: ember – a magam adottságaival, képességeivel és korlátaival. Gyakori tapasztalatom azonban, hogy nem magától értetődő ennek a kijelentésnek az igazsága. „Szolgálunk és végünk” – ha az ismerős szlogent kicsit átírjuk, jól kifejezi azt, amiről egyre többet beszélünk: a lelkészek, szolgálattévők lelki megfáradásáról, kiégéséről. És jó, ha már beszélünk róla, mert ez azt jelzi, hogy fontos kérdéssé vált, és szeretnénk a helyzet megoldásában is előbbre jutni.
A lelkészi szolgálat „magányos” hivatásnak számít. Sok lelkésztársam panaszkodik az elszigeteltségre; arra, hogy úgy érzi, egyszemélyes vállalkozást visz, és kevés visszajelzést, építő kritikát, elismerést kap. A sok szervezési feladat pedig elveszi az erőt és az időt a lényegestől. Az önképzés lehetősége is igencsak beszűkül a gyülekezeti munka mindennapi mókuskerekében; kevés a lelkész energiája arra, hogy teológiai szakirodalomhoz nyúljon, és elmélyedhessen egy-egy izgalmas témában.
Ezt a hiányt igyekeznek orvosolni egyházunkban a lelkészek számára szervezett továbbképzések. Három formában folyik ez a munka: a havonkénti LMK (lelkészi munkaközösség) alkalmain, a többnyire háromnapos lelkészkonferenciákon és a Lelkészakadémia öt–nyolc napos kurzusain.
A Lelkészakadémia alapos szakmai előkészítés után 2004 őszén indult el. Az elmúlt két és fél év tapasztalatai azt mutatják, hogy akik jelentkeznek egy-egy kurzusra, és egy hétre kicsit kiszakadnak a napi rutinból, elhagyják a megszokott kerékvágást, új impulzusokat kapnak, amelyek szolgálatukat segíthetik: megerősítést, lendületet, friss ötleteket. A Lelkészakadémia nagy előnye, hogy elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy-egy teológiai témával mélyebben foglalkozzunk felkért előadók segítségével.
Egyaránt hangsúlyt helyezünk a szellemi munkára, a lelki feltöltődésre és a kikapcsolódásra. A képzések jól bevált helyszíne a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon, ahol barátságos légkörben tölthetjük együtt az időt. A spontán, jóízű esti-éjszakai beszélgetések, a Balaton-parti séták, kirándulások során igazi közösségélményben lehet részünk. A mindenkori „csapat-összeállítás” az Úristen különleges munkája. Az ő titka, hogy miként tud közösséggé kovácsolni különböző személyiségű, lelkiségű és hátterű embereket néhány nap alatt. Természetesen a kurzusok munkájába a résztvevők közül is mindenki beleadja a „magáét”.
Idén négy kurzust szervezünk a lelkészek és egyet külön az esperesek számára. Az elsőn (március 12-től 17-ig) Jézus passiójáról lesz szó. A témát Réz-Nagy Zoltán és Bartha István segítségével járjuk körül. A második kurzuson (május 28-tól június 4-ig) a „missziói lapok” apropóján beszélgetünk az élet céljáról, a válás, az alkoholizmus, az öngyilkosság problémájáról, a korszellem veszélyeiről, valamint az ökoteológiáról. A disputa felkért előadói: dr. Béres Tamás, Gáncs Péter, dr. Garádi Péter, Honti Irén, drs. Krámer György, dr. Sárkány Angyal, Szeverényi János. Idén először tartunk „Esperesakadémiát” is október 7. és 10. között. November 2-tól 8-ig Halál, gyász, temetés címmel Ribár János és drs. Krámer György segítségével foglalkozunk lelkészi szolgálatunk egyik legnehezebb területével. Ez évi utolsó kurzusunkon, december 3. és 7. között dr. Szabó Lajos és dr. Szabóné Mátrai Marianna vezetésével a nagyünnepi gyülekezetről és a gyülekezetépítési lehetőségekről beszélgetünk. A kurzus keretében adventi lelkigyakorlatot is tartunk a karácsonyi alapigék alapján.
Valóban nem egyszerű akárcsak egy szűk hétre is kiszakadni a gyülekezeti szolgálatból, főként a sűrű munkaév idején. Ugyanakkor abban, hogy lelkészeink közül minél kevesebbeket fenyegessen a lelki megfáradás, kiégés veszélye, jó szolgálatot tehet más kezdeményezések mellett a Lelkészakadémia is. Köszönet azoknak a gyülekezeteknek, presbitériumoknak, amelyek eddig már lehetővé tették lelkészeik számára a képzéseken való részvételt.
Varga Gyöngyi