Egyházunk egy-két hete

Egyházunk zsinatának a közeljövőben – egészen pontosan a márciusi ülésszakon – döntenie kell az Üllői úti székház ügyében: megmaradjon-e egyházunk országos irodájának, vagy az épületegyüttes kiváltásával felépüljön egy célszerűen, optimálisan kialakított, az egyházhoz méltó új irodaház? A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében február 9-én e témában tartottak fórumot a zsinat és az országos presbitérium rendes tagjainak. Az eszmecserén részt vettek azok a megbízottak és szakemberek is, akik a munkához szükséges pályázaton és a döntést előkészítő anyagokon dolgoztak.

Alapvetően két irányban folyik a gondolkodás. Talán lehetne úgy fogalmazni, hogy az egyik megközelítés érzelmi, a másik pedig racionális. Az előbbi hívei azt hangsúlyozzák, hogy az épületegyüttes egyházunk történelmének szerves részét képezi, ezért meg kell maradnia az egyház tulajdonában.

Ebben az esetben azonban mindenképpen fel kell újítani a házat, ugyanis oly mértékben leromlott állapotban van, hogy egyre több jel mutatja: bármelyik pillanatban életveszélyessé válhat. Vagyis nem halogatható a rekonstrukció.

A szakértők két lehetőséget vizsgáltak meg ezzel kapcsolatban: egy részleges és egy teljes rekonstrukció lehetőségét. A felújítás költsége azonban mindkét esetben horribilis. Részleges felújítás esetén a kötelezően elvégzendő munkák költsége eléri az 599 millió forintot. Ha azonban teljes felújítás történne, annak a bekerülési költsége 992 millió forintot tenne ki. Ezeket az összegeket ráadásul idei értéken számolták; az évek múlásával ezek a számok az inflációval tovább növekednek.

Egyházunk jelenlegi anyagi helyzetét ismerve ekkora összeg biztosan nem fog rendelkezésre állni. Az épületben működő levéltár helyzete sem megnyugtató: az egyre szaporodó iratanyag helyigénye időről időre nő, a székház pedig ezt a növekvő helyigényt nem tudja kielégíteni. És akkor még nem szóltunk az ugyancsak az épületegyüttesben működő szeretetotthonról, amely 1972-ben ideiglenesen – az akkori egyházvezetés tervei szerint csupán másfél évre – költözött az Üllői útra. Idős testvéreink méltatlan körülmények között élnek itt, ráadásul az otthon hosszabb távon nem működtethető az EU-s normák szerint.

A racionalitás más utat kíván. Az épületegyüttesnek egy modern, célszerű, a 21. század igényeinek megfelelő, de mégis takarékosan kialakított irodaházzal való kiváltását. Erre nemcsak alkalmas hely lenne – a lágymányosi ökumenikus központ üresen álló telekrésze –, hanem érdemi érdeklődők is akadnának, akik ezt a funkciókiváltást elvégeznék. A költségek ebben az esetben a legkedvezőbbek, hiszen az Üllői úti épület eladási árának, továbbá a pályázó által fizetett összegnek a beforgatásával az új székház bekerülési költsége csupán 120 millió forint lenne. Ráadásul ebben az esetben inflációs költséggel sem kellene számolni.

A projektet elkészítő szakemberek még két fontos szempontot említettek, amelyek az új székház építését szorgalmazók érveit erősítették. A tanácskozáson jelen lévő jogász véleménye szerint a jogbiztonság szempontjából az épületkiváltás a legkedvezőbb konstrukció. A másik, cseppet sem mellékes szempont az üzemeltetési költségek alakulása, amely a régi épület újjal történő helyettesítése esetén lenne az optimális. A szakemberek becslése szerint egyházunk ebben az esetben tízévenként harminc-negyvenmillió forintot tudna megtakarítani.

Kiss Miklós