Kultúrkörök

Hadd kezdjem egy személyes élménynyel, amely ugyan közvetlenül sem a költőhöz, sem Somogy megyéhez nem kapcsolódik, de amely mégis elsőként elevenedett meg bennem, amikor S. Meggyesi (Weisz) Jenő verseit olvastam.

„Krisztus markába szöget vertél, / Dózsa húsából ebédeltél, / Hitler-taktusra meneteltél, / Nemet mondani sose mertél. / …nemet mondani ma se mernél” – így szólt egy kortárs költőnek a verse, melyet papírra vetettünk egykor gimnáziumi osztálytársammal a nyolcvanas évek elején, és kitűztük az osztályteremben található faliújságra. Nem minden veszély nélküli cselekedet volt ez akkor, és persze izgultunk is azért, hogy mi lesz a vége mindennek. Mi akkor megúsztuk, nem rúgtak ki az iskolából, de nekünk – egy következő generáció tagjainak – igen fontosak és erőt adóak voltak az előttünk jártak ilyen őszinte szavai. Az olyan emberek szavai, akik nem féltek nemet mondani egy hazug rendszer hazugságaira.

Weisz Jenőt lelkészi szolgálatom idején ismertem meg a Somogy megyei Kötcsére kerülve. Egy olyan korban élte ifjúságát, amikor nem volt szabad kimondani a tiszta, őszinte érzéseket, amikor mást vártak tőle, mint amit a szíve diktált. Ő mégis nemet mondott a hatalom szavára, még ha tisztában volt is vele: azok az „üres semmik, fölötte állnak a szemtől duzzadó, értékes kalásznak”. A nagykorúvá válás idején így írt ifjúságáról: „…siratom szép hazám volt függetlenségét, tizennyolc esztendő múltját és jelenét.”

Az ifjú költő, majd újságíró pályája tehát itthon megpecsételődött. Az 1956-os forradalom után politikai menekült lett. Angliába került, majd bejárta a világot. Angliában, Amerikában, Norvégiában és Németországban szolgált evangélikus lelkészként, és bár ma is Hamburgban él, igazán mégis Somogymeggyesen és Kötcsén érzi otthon magát.

Minderről is szól ez a könyv: a történelem által megtépázott magyarságról és Weisz Jenő életének bizonyságtételéről. Nem véletlenül jelent meg a kötet éppen a magyar anyanyelvű evangélikusok első világtalálkozójára. A kötet III. fejezetét adó Kismeggyesi lakólista nemcsak Somogymeggyes, de sok más falu nevében és érdekében is szól. Arról, hogy mindenek ellenére is hol van igazán itthon a „vándor”; hogy milyen értékeket képvisel ma is a lenézett „vidék”, s mit lehet tenni az érdekében…

A kötet ajánló szavait Zászkaliczky Péter nyugalmazott lelkész írta. A hitben járó költőnek az ige szavával való önmeghatározását idézi: „Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok.” Hadd ajánljam én is ezzel minden kedves testvérem figyelmébe az Itthon vagyok otthon című kötetet mint e világ vándorának a túlvilágra mutató őszinte vallomásait.

A könyv „otthoni” bemutatójára 2007. július 14-én kerül majd sor a somogymeggyesi falunapon.

Baranyay Csaba