A hét témája
Gáncs Péterné
Lélegzetvétel. Ránk fér. Sokszor kapkodunk levegő után. Nem elég a levegő. Vagy egyszerűen áporodottnak érezzük. Kint és bent. Friss kellene… Körülöttünk, közöttünk, bennünk.
Amikor kézbe vettem, fellélegeztem (csak a stílszerűség kedvéért): hát mégis lehet! Így is lehet… Mégiscsak lehet… Őszinte öröm és hála töltött el, amikor megláttam. Rögtön írtam is egy SMS-t a szerkesztőknek: „Ilyenkor jó evangélikusnak lenni.”
A könyvecske igazán a ma emberének szól; igényes, stílusában sokszínű; őszinte, hiánypótló. A borítója is ízléses, figyelemfelkeltő. Gyönyörűek a képek, és gondolatébresztő a tartalom.
Evangélikus – nemcsak azért, mert sok, számomra oly kedves evangélikus lelkész van a szerzők közt, hanem mert örömöt hordoz. Örömöt, hogy mások is küszködnek a hitük megfogalmazásával, és ezt vállalják… Örömöt, hogy mégis tovább tudnak adni valamit a nagy titokból, Isten szeretetéből, a megváltás csodájából… Örömöt, hogy ilyen módon meg tudunk szólítani olyanokat is, akiket eddig nem tudtunk elérni, akik talán nem járnak templomba, de van lelkük. Aki ránk bízottak… Osztogattam is büszkén: barátoknak, kollégáknak, orvosnak és tanítványnak.
Jó, hogy volt folytatás karácsonykor, és biztató, hogy lesz folytatás. Várom. Biztos, hogy még sokan velem együtt. Mert nem csak kilenc napig éhes a lélek… Addig is vegyünk egy nagy levegőt!