A hét témája

Lassan, csendesen folynak a napok,

egyik a másik után, szürkén, egyhangúan:

a gondtalanság öröme és az üres unalom határán lebegsz.

Aztán hirtelen örvény támad, áradat vesz körül:

magával ragad és a mélységbe ránt,

pillanat alatt elsodor

boldog gondtalant

és egyhangúságba fásult boldogtalant.

Esélyt vagy veszélyt hoz a mélybe húzó áradat?

Mélység vagy magasság ez?

Nem tudod, de érzed, hogy közelebb van itt az Isten;

nem hagyott el,

gondoskodása

körülölel.

Istenem, te a tenger mélyén is ott vagy?

Amikor hullámok csapnak át a fejem fölött – velem vagy?

Amikor sodor az ár, és harcolni próbálok ellene hasztalan – velem vagy?

Amikor fogytán az erőm, és úgy érzem, nem bírom már – ott vagy?

Amikor nem veszlek észre, te akkor is velem vagy?

Mindig velem leszel?

Istenem, aki mindenek forrása vagy,

aki életet adsz nekem s minden élőnek,

aki az élet vizét adod – ingyen:

te valóban itt vagy!

A jelenben vagy!

Olyan sokszor elsodornak a mindennapok gondjai:

mint zúgó áradat, úgy vesznek körül.

Sokszor észre sem veszem, hogy te minden helyzetben velem voltál.

Amikor csak magamban bízom,

akkor olyan gyorsan rám tör

a kétség, az erőtlenség, a csüggedés.

Segíts, hogy észrevegyem jelenlétedet az életemben!

Mert te vagy, aki van.

Most is, velem is.

Segíts, hogy észrevegyelek

a jelenben,

a mai nap eseményeiben is!

Gömböcz Elvira (Lélegzetvétel, 18–19. oldal)