Kultúrkörök

Ki olvas ma verseket? Mitől költő a költő? Közhelyesnek számít-e a szerelmi líra? Többek közt e kérdésekre keresték a választ a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ ifjú irodalmárai a leghűségesebb városban. A fórumot a diákok saját verseinek felolvasása színesítette.

Tízfős győri küldöttséget látott vendégül február 12-én a Soproni Nemes Magyar Társaság és a Líceumi Ifjúsági Diákszövetség. A találkozó ötlete az Evangélikus Élet tavaly novemberi médiaműhelyén született meg. Révfülöpön hamar kiderült, hogy a résztvevők közt több, a kultúra mellett elkötelezett fiatal található, miután az éjszakába nyúló beszélgetésből spontán szervezett felolvasóest kerekedett.

A soproni líceum ez évben ünnepli alapításának 450. évfordulóját, hazánk legrégebbi diákönkormányzata, a Líceumi Ifjúsági Diákszövetség pedig éppen 180 éve szolgálja az alma mater növendékeit. A nevezetes jubileumok kapcsán számos rendezvény várható idén, ezek sorát nyitotta a diákirodalmi találkozó. A szervezők nem titkolt szándéka volt a patinás társaság hagyományainak felelevenítése is.

Az ország legrégibb önképzőkörét diáktársaival alapította 1790-ben Kis János későbbi evangélikus püspök, hogy a latin–német tannyelvű líceumban a magyar nyelv ügyét szolgálják. A társasághoz több szállal kötődik Berzsenyi és Petőfi, rendszeres levelezőpartnere volt Kazinczy. A tagok összejöveteleiken saját műveiket adták elő, majd annak rendje s módja szerint ki is értékelték őket.

Így tettek a kései utódok is, huszonkét soproni és tíz győri irodalombarát. A beszélgetést Bernáth Csaba líceumi tanár vezette, aki a moderáláson kívül saját verseivel is hozzájárult a találkozó sikeréhez. S hogy valóban sikeres volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy máris van igény a folytatásra. A vendégek a nap folyamán megismerkedtek még a líceum több száz éves nagykönyvtárával, az ott őrzött ősnyomtatványokkal és könyvritkaságokkal, majd délután városnézésen vettek részt.

A következő találkozó már Győrben lesz, kétségkívül hasonlóan biztató hangulatban és lelkesedéssel. A négyszázötven éves líceumban pedig remélhetőleg újra virágzásnak indul a hajdan oly nemes magyar társaság, hiszen kultúrára s ezen belül irodalomra manapság is szükség van. Sőt talán nagyobb szükség van rá, mint valaha…

Kiss Dávid