Keresztutak

„Együtt – Isten sátora alatt” – ez volt a megadott címe az idei ökumenikus női világimanapnak, amelyen világszerte Paraguayért, a paraguayi asszonyokért, családokért imádkoztunk. És valóban ez volt az élményünk Szekszárdon is: együtt voltunk Isten sátora alatt.

Együtt. Baptista, metodista, református, római katolikus és evangélikus nők, asszonyok közösen készültek és imádkoztak. Együtt. Fiatalabbak és idősebbek, paraguayi kapcsolatokkal bírók és az országról mit sem tudók. A péntek esti órákban százezrekkel lehettünk együtt lélekben az imádság hullámhosszán – Isten színe előtt, az ő sátora alatt.

Átéltük Isten védelmet, biztonságot adó irgalmát is, amelyről a paraguayiak által összeállított liturgiában így olvashattunk: „Csodálatos, hogy amikor fejünket imára hajtjuk, Isten jelenlétét érezhetjük fölöttünk, mintha mindnyájunkat egy nagykabát takarna be.”

Bizony nagy szükségünk van erre a megtapasztalásra nekünk is, itthon is, amikor elbizonytalanodunk, elerőtlenedünk. Hiszen nem ismeretlen számunkra sem a létbizonytalanság, a munkanélküliség, az agresszió…

Isten szeretetet, biztonságot adó kabátjának, sátrának melege talán akkor volt a leginkább érzékelhető, amikor a szekszárdi evangélikusoknál összegyülekezett testvérek hangos szóval vagy magukban elcsendesedve dicsőítették az Urat – könyörögtek a paraguayi asszonyokért, családokért és hazánkért, saját gyülekezetükért, családjukért, személyes életükért.

Sefcsikné Dugár Éva