Kultúrkörök

Izgatott gyereksereg kellős közepén sodródom felfelé a Marczibányi Téri Művelődési Központ lépcsőjén. Sodródás közben megtudom, hogy a VI. országos evangélikus bábversenyre érkezett egyik csapattal együtt nyomulok a színpad felé. Érthető az izgatott nyüzsgés: negyedóra múlva kezdődik az előadás, én is sietek elfoglalni helyemet a zsűri asztalánál. Ahogy ilyenkor lenni szokott, technikai okok miatt csúszik a kezdés, de legalább van időm még egyszer átnézni a benevezettek listáját, miközben a teológusok ad hoc zenei stábja igyekszik megalapozni a találkozó jó hangulatát.

Hokker Zsolt bevezető áhítata után végre fölgördül a függöny. Az ország különböző pontjairól érkező társulatokat részben már ismerem a tavalyi vetélkedőről. A fellépés sorrendjében a következők: Az Úr harcosai csoport Bükről, a Hajnalcsillag csoport Bátonyterenye– Szúpatakról, a Szivárvány csoport és a Fénysugár Alapítvány bábcsoportja Tengelicről, a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ csapata Győrből, valamint egy-egy gyülekezeti bábcsoport Surdról, Nemespátróból és Budapest-Zuglóból.

A csoportok az Állatok a Bibliában témacím alapján készültek nyolc-tíz perces bábjelenettel a március 3-i megmérettetésre. A téma kimeríthetetlen, hiszen a teremtéstől az apokalipszisig rengeteg szó esik az állatokról a könyvek könyvében. A darabok címe is sokat sejtető: Az életmentő disznónyáj; Verembe esett gondolatok; A nagyon fontos kukac; Nóé meg a macskája; Rendhagyó Nóé; Akkor és most; Veled is megtörténhet; A kakas és Péter.

A zsűri nyolc szempontot figyelembe véve értékelte az előadásokat: a bábok igényessége, bábtechnika alkalmazása, bábmozgatás, színpadkép, a szöveg érthetősége, a tartalom átadása, zenei elemek, illetve egyéb erények.

De pszt! Kezdődik az előadás!

Az életmentő disznónyáj (Bük) a gadarai megszállott történetét dolgozta föl, több érdekes megoldást alkalmazva. Nagyon ügyesen az ördög által űzött, de a kísértést legyőző kisbárány kerettörténetébe ágyazták a főtémát. Tetszettek a korhűen öltöztetett bábok (különdíj).

Verembe esett gondolatok (Bátonyterenye–Szúpatak) érdekfeszítő címmel Dániel jól ismert történetei elevenedtek meg – az oroszlánok szemszögéből nézve. Szegény oroszlánok! Ebédre Dániel helyett be kellett érniük a szelídségre intő tanulsággal (különdíj).

A nagyon fontos kukac (Tengelic), azaz egy szép tarka harisnyába bújtatott kezecske annyira meggyőzően játszott, hogy elhittük neki: Jónás történetében ő a főszereplő. Az Úr parancsára megrágott zöld esernyő hirtelen elhervadt – szegény Jónást majdnem megütötte a guta! Mi pedig nagyon jól szórakoztunk (I. díj).

Nóé meg a macskája (Tengelic) – kilépve a kissé elkoptatott bárkasztori keretei közül – egy dramatikus, interaktív, minden mozzanatában lebilincselő előadásban varázsolta elénk a történetet. Ez a macska nemcsak Nóét vette le a lábáról; mindnyájan megcirógattuk az előadás után (különdíj).

A Rendhagyó Nóé (Győr) című előadásban harminckét (!) gyermek fantasztikusan összerendezett játékában gyönyörködhettünk. Rendhagyó volt, mert Nóé történetéből kiindulva vagy tíz olyan bibliai eseményt jelenítettek meg a színen, melyben állatok szerepelnek. Ja, és csöppet sem unalmasan! (Megosztott I. díj.)

Akkor és most (Surd) – a titokzatos címet a paraván mögött felcsendülő citeraszó tette még sejtelmesebbé. Ősi próféciák szólnak arról, hogy az állatok ádáz harca egyszer megbékéléshez vezet. A színpadon ez megtörtént! Mi lenne, ha a valóságban is elkezdenénk a megbékélésért munkálkodni? (III. díj.)

Veled is megtörténhet (Nemespátró) az, amit Jézus három példázatba sűrítve mond el (Lk 15). Bárányok, disznók, gödölyék és hizlalt borjak szájából hallhattuk az intést, a tanulságot (megosztott III. díj).

A kakas és Péter (Zugló) című bábelőadás egy „oltári jó fej kakas” napszemüvegén keresztül láttatta Péter tagadásának történetét. Merész megközelítés, de hiteles, mert Jézus passiójában Péter csak egy tragikomikus emberke: előbb még fogadkozik, azután átkozódik. Az Úr egy oktondi kakas által téríti őszinte bűnbánatra. A történetbeli és a színpadi kakas egyaránt jól teljesítette feladatát (II. díj).

Miközben elhalkul az utolsó előadás kiváltotta taps, megerősödik bennem egy gondolat: a játék csak akkor jelent igazi örömöt, ha komolyan vesszük. Itt körülöttem mindenki örül…

A zsűri tagjai – Granasztói Szilvia bábművész, Győri Andrea bábkészítő-kézműves, Giovannini Kornél bábművész és a krónikás – nehéz szívvel hozták meg a döntést, mert bár minden csapat munkáját nagyon nagyra értékelték, mégis rangsorolniuk kellett az előadásokat. E sorok írója a díjkiosztáskor elhangzott rövid értékelésben tolmácsolta a zsűri lelkes és lelkesítő üzenetét: „Nagyon jó az, amit csináltok, ezért fontos, hogy jól is csináljátok!”

Egyházi berkekben egyedülálló ez az evangélikus kezdeményezés. A hatodik alkalommal megrendezett bábverseny életképes, mindenképpen érdemes folytatni, de vannak tanulságok, amelyeket a bábverseny szervezőinek és a csapatoknak is célszerű lenne átgondolniuk. Ilyen például az, hogy a jövőben már a versenyre való fölkészülés szakaszában szakmai segítséget kellene nyújtani a csapatoknak. Nagyon sok jó ötlet egy csipetnyi szakmai segítséggel sokkal jobban érvényre juthatott volna. (Csoportvezetők, figyelem: Granasztói Szilvia és Giovannini Kornél bábművészek készséggel ajánlják fel segítségüket!)

A szervezőknek javasoljuk: a következő bábverseny alkalmával vonjanak be munkájukba egy ügyes színpadmestert, hogy a technika ördöge ne veszélyeztesse az előadások sikerét.

Őszinte szívvel mondok köszönetet minden lelkes résztvevőnek, a csapatok felkészítőinek – lelkészeknek, hittanároknak – és a gyerekeknek. Ne hagyjátok abba! Remélem, jövőre újra találkozunk!

Köszönet a szervezőknek: Mády Erzsébet gyermekreferensnek és segítőinek, valamint a hangulatfelelős teológusok lelkes csapatának. Köszönöm a zsűri szakértő tagjainak a szeretettel vállalt közreműködést. Köszönöm, Jézusom, hogy néhány órára újra gyermek lehettem!

Győri Gábor