Élő víz

Kérni, és utána megköszönni – ez nem csak illemtani kérdés. A jó modor külső dolog. Az emberek csak azt látják, hogy milyen jól nevelt vagy milyen neveletlen valaki. De Isten – 1Sám 16 szerint – nem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem ami a szívben van.

Ismertem olyan embert, aki soha semmit nem köszönt meg – sőt nem is kért semmit. Ő nem kér. Ő nem alázkodik meg. Ő nem szorul rá senkire. Ezért aztán nem is köszönt meg semmit. Mi van emögött? Kemény, öntelt, gőgös szív. Nem köszönöm meg, nem fogok hálálkodni…

A 103. zsoltár így figyelmeztet: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” (2. vers) Az ember el akarja felejteni, hogy mindazt a jót, ami az életében van, Istentől kapta. Gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs semmire szükségem – dicsekszik a laodiceai gyülekezet. Meggazdagodtam, vagyis nem másnak, hanem csak magamnak köszönhetem, amim van. Ez a gőgös ember gondolkodásmódja. Pál apostol viszont azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7b)

Jézus egyenesen arra biztat bennünket, hogy kérjünk. De figyeljünk arra is, hogy nem mindegy, miként kérünk. Pál arra szólít fel minket, hogy minden alkalommal hálaadással tárjuk fel kívánságainkat Isten előtt.

A kenyérszaporításkor Jézus már a csodatevés előtt hálát adott. Vette az öt kenyeret meg a két halat, hálát adva megtörte és a tanítványoknak adta a kenyereket, akik pedig kiosztották az élelmet a sokaságnak. A hívő előre megköszöni, amit kér, mert tudja, hogy Jézus segíteni fog… Tehát látjuk, hogy ha kér is valaki valamit, nem mindegy, hogy miként teszi: hálát adva vagy keserűen, lázadozva, kételkedve?

Tisztázni kell a kérés és a megköszönés dolgát – nemcsak Istennel, hanem az emberekkel kapcsolatban is. Különösen is aktuális ez ma a szülő és a gyermek viszonyában. A legtöbb gyermek úgy gondolja, hogy a szülő köteles mindent megadni neki – és ezért nem jár köszönet. Nagy baj, ha a szülő ezt a hálátlanságot tudomásul veszi, és ráhagyja a gyerekre. Belőlük lesznek a követelőző, lázadó, elégedetlen gyerekek, majd felnőttek!

Istenről pedig tudnunk kell, hogy mindig meghallgat bennünket, de csak azt adja meg, amire szükségünk van, és ami a javunkra van. Vagyis nincs meg nem hallgatott imádság. Meghallgatatlan imádsága csak annak van, aki nem imádkozik. És amit nem köszöntem meg, az még nem az enyém, azon soha áldás nem lesz.

A jó modor szép, de kevés. Isten a szívet nézi.

Gáncs Aladár