A hét témája

Irodalomtörténeti szenzációval rukkol elő a Kairosz Kiadó az idei Nemzetközi Könyvfesztiválra. Hamar Péter Móricz Zsigmond utolsó szerelme című könyve eddig csak részben ismert forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy az író fogadott lányaként számon tartott Csibe valójában az Árvácska írójának kedvese volt. Úgy véljük, e körülmény az Evangélikus Élet – irodalmi értékekre és erkölcsi kérdésekre egyaránt fogékony – olvasói számára sem érdektelen életrajzi adalék…

Az eddigi életrajzok azt állították – elsősorban az író lányának, Móricz Virágnak a monográfiájára alapozva –, hogy Csibe (Litkei Erzsébet) és Móricz először 1936 őszén találkozott a Ferenc József hídon, amikor a tizenéves lány épp a Dunába készült ugrani. Az író szóba elegyedett az elkeseredett, apátlan-anyátlan árvával, pártfogásába vette, iskolába íratta, majd örökbe fogadta. Csibe vált aztán Móricz utolsó éveinek múzsájává, az ő élményei alapján írta az Árvácska című regényét is. Most ez a kép megdőlni látszik.

„Nagyon valószínű, hogy nem az 1936. őszi találkozás volt az első” – meséli M. Tóth Katalin, a kötet felelős szerkesztője. Sőt az is igazoltnak látszik, hogy Csibe fia, akit Móricz szintén örökbe fogadott és a nevére vett, valójában az író gyermeke. Hamar Péter forrásai között szerepel Móricz naplója. Az író szinte percre pontosan rögzítette gondolatait, ám nem füzetbe írta, hanem indigóval és írógéppel különálló lapokra.

Móricz részletesen beszámol Csibével való kapcsolatáról, és ebből egyértelműen kiderül, hogy szerelmi viszonyt folytattak. Az író lányai bizonyára ismerték a napló vonatkozó részleteit, ám azt teljes egészében soha nem adták közre. Sőt a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába kerülő kézirat sok helyen töredékes, nyilvánvaló, hogy bizonyos lapok hiányoznak belőle. Hamar Péter további forrásai közé tartozik Csibe naplója, amelyet a lány Móricz kérésére írt, illetve Csibe és az író levelezése.

Érdekes megfigyelésekkel szolgál kettejük kapcsolatáról Kálmán Kata fotográfus, aki férjével együtt jó barátságban volt Móriczcal, és egy kívülálló szemszögéből rögzítette az idős író és a gyermeklány kapcsolatának alakulását. Hamar Péter amellett, hogy tisztázza ezt a viszonyt, teljes Csibe-életrajzot ad, és hozzájárul ahhoz, hogy átértékelődjön Móricz utolsó éveinek megközelítése is. Ráadásul először hangzik el, hogy a ma is élő Móricz Imre Móricz Zsigmond vér szerinti gyermeke.

Litkei Erzsébet soha nem beszélt fiának arról, hogy ki is az igazi apja. Móricz Imre mesélte, hogy egyszer nevelőapját, Keresztes Károlyt – akihez az író halála után Csibe feleségül ment – apának szólította, mire anyja félrevonta, és azt mondta neki: „Ne hívd őt édesapádnak, mert a te apád Móricz Zsigmond.” Ezt persze lehetett úgy is érteni, hogy ő az, aki a nevére vette.

Hamar Péter könyve elégtétel lehet Móricz Imre számára, hiszen végre nevén nevezi a dolgokat, és magyarázatot ad arra is, hogy miért is hasonlít a fogadott fiú annyira az íróra. Bizonyára akadnak majd irodalomtörténészek, akik elutasítják ezt az elméletet – mondja M. Tóth Katalin. Nehéz felrúgni a hagyományokat, de ha a sok mozaikdarabkából ez a kép áll össze, azt nehéz lesz cáfolni. A Kairosz Kiadó április 10-e tájára tervezi a könyv bemutatóját. Az újabb adatok ismeretében mindenesetre az Árvácska olvasói közül néhányan bizonyára szegényebbek lesznek – egy illúzióval.

Jánosi Vali