Evangélikusok

Négyszáz esztendővel ezelőtt, 1607. március 8-án látta meg a napvilágot, és háromszáznegyven éve, 1667. augusztus 31-én hunyt el Johann Rist német költő, evangélikus lelkész. Rist, aki számos világi versnek és hatszáznál több egyházi ének szövegének a szerzője, több mint harminc évig szolgált lelkipásztorként Wedel városában. A helységben 2007-ben, a Johann Rist-év keretében jó néhány rendezvénnyel emlékeznek meg róla születésének négyszázadik évfordulója alkalmából.

Johann Rist Ottensenben (Hamburg mellett) született, Caspar Rist lelkész és Margarethe Ringemuth fiaként. Teológiai tanulmányait Rintelnben és Rostockban végezte. 1633-ban házitanító lett Heidében; ugyanabban az esztendőben eljegyezte Elisabeth Stapelt. Menyasszonya bátyjának a segítségével lett 1635-ben az akkor Dániához tartozó Wedel pásztora. Röviddel iktatása után feleségül vette jegyesét; öt gyermekük született, közülük kettő korán elhunyt. Házastársát 1662-ben veszítette el. Két évvel később újranősült; barátja, Johann Philipp Hagedorn özvegyét, Annát vette el.

Íróként már életében hírnévre tett szert. A sokoldalú lelkész és verselő költői és nyelvészeti társaságok tagja volt, emellett matematikával, botanikával, kémiával, orvostudománnyal és zenével is foglalkozott. III. Ferdinánd császár 1653-ban nemesi rangra emelte, és a megtisztelő Poeta laureatus címet adományozta neki.

Költeményei közül több mint százat barátja, Michael Jakobi kántor zenésített meg. Ezekről az alkotásokról tudni kell, hogy nem a nyilvánosság számára készültek, hanem „csupán” házi használatra. Rist, amíg élt, nem adott engedélyt arra, hogy templomában általa szerzett dalokat énekeljenek. Evangélikus énekeskönyvünk öt Rist-szerzeményt – EÉ 112, 186, 210, 368, 418 – tartalmaz.

GaZsu