Evangélikusok

„Egyedülálló megoldással élt a gödöllői Tessedik Sámuel Anya- és Gyermekotthon vezetője, Roszík Gábor evangélikus lelkész, amikor a fiatal anyákat és gyermekeiket befogadó otthon főépületét – kormányzati megszorító intézkedésekre reagálva – idősek otthonává alakította” – írtuk lapunk múlt heti számában. Azaz csak írtuk volna, ha a régi-új intézmény március 11-i felszenteléséről tudósító cikk elején az idősek otthona megnevezés helyett nem felejtődött volna benn a szeretetotthon kifejezés. Márpedig a „szeretet” az intézmény eredeti funkciójából sem hiányzott. Hogy akkor miért kényszerült mégis profilbővítésre az otthon, arról Horváth-Hegyi Olivér kérdezte az igazgatót.

– Három évvel ezelőtt az új anyaotthon létrehozása – egy már meglévő harmadik épülettel együtt, amelyet „félúti háznak” hívunk – azt a célt szolgálta, hogy azoknak a fiatal édesanyáknak, akik az anyaotthonban már eltöltöttek két-három vagy akár több évet, s ott lettek felnőttek, továbblépési lehetőséget biztosítsunk; hogy egészen más körülmények között, sokkal önállóbban éljenek, s így készüljenek az életre. A múlt év januárjában azonban életbe léptek az 1997. évi gyermekvédelmi törvény azon részei, amelyek sajnálatos módon már nem teszik lehetővé, hogy fiatalkorú édesanyákat is gondozásba vegyünk, ezért az anyaotthonban mintegy harmadával csökkentenünk kellett a gondozottaink számát. A hatvan fő befogadására alkalmas épületet nem tudtuk kihasználni, az otthon működtetése rendkívül sokba került. Ezért döntött úgy a Tessedik Sámuel Alapítvány kuratóriuma és az otthont fenntartó Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség, hogy a főépületben működő anyaotthont bezárja, az épületet teljesen felújítja, és a jövőben idősek otthonát működtet benne.

– Hogyan látja a leányanyák, illetve gyermekeik jövőjét ma Magyarországon?

– Kétségtelen, hogy az utóbbi években szerte az országban létesültek anyaotthonok, illetve családok átmeneti elhelyezésére szolgáló intézmények, sőt ma már törvény kötelezi a harmincezer lakosnál népesebb településeket, hogy ilyen otthont működtessenek. Kissé mégis borúlátó vagyok, mert Magyarországon a gödöllői volt az egyetlen olyan intézmény, amely gyermekükkel vagy gyermekeikkel együtt tudott otthont nyújtani fiatalkorú leányanyáknak. Félő, hogy akiknek nem sikerül nevelőszülőket találni, azoktól a jövőben elválasztják gyermekeiket, és a kisgyermekek csecsemőotthonba, az anyák pedig intézetbe kerülnek. Természetesen az lenne a kívánatos, ha minden gyermek családba születne, illetőleg ha tinédzser lányok egyáltalán nem szülnének gyermeket… De a valóság az, hogy szülnek, ha pedig így van, akkor mindent meg kell tennünk, hogy gyermekükkel együtt tudjanak maradni, föl tudják őket nevelni. Ebbéli törekvésünket tizenkét éven keresztül elég jól tudtuk szolgálni anyaotthonunkban.

– Most azonban immár két, teljesen más funkciót betöltő épület áll a telken. Bár – az üzleti életből vett kifejezéssel élve – „egy a cég”, de az egyikben hatvan-hetven-nyolcvan évesek, a másikban fiatal anyák élnek. Hogyan vélekednek erről az érintettek: a leányanyák, illetve az ide költöző idős emberek?

– Az idősek otthonába még kevesen költöztek, de már kezd kialakulni valamilyen kapcsolat a két ház lakói között. Az idősek otthonának kápolnájában rendszeresen tartunk istentiszteletet, amelyre a másik otthon lakói is átjönnek. Az istentisztelet után azután persze egy kicsit még beszélgetnek, s ez jó lehetőség arra, hogy megismerjék egymást. Mindenképpen izgalmas helyzet, s örülünk, hogy fiatalok, gyermekek és idősek ily módon együtt lehetnek. Azt hiszem, az idősek is örülni fognak, ha a kápolnánkban egy-egy kisgyermeket vagy fiatal édesanyát megkeresztelünk; idősek otthonában ez általában nem szokás. Jó érzés, hogy együtt vannak Isten szeretetében olyanok, akik az életet elkezdik, s olyanok, akik már „kifelé” tartanak belőle.

– Milyen lehetőségek várják az idősek otthonába jelentkezőket?

– Egy nagyon szépen, igényesen kialakított, ötven fő befogadására alkalmas épület várja őket Gödöllő családi házas övezetében, gyönyörű kilátással a Gödöllői-dombságra. Az otthonban tizenhét szoba – két-, három-, illetőleg négyágyasak – van tágas fürdőszobákkal. A négyágyas szobákban elsősorban olyan idős testvéreket szeretnénk elhelyezni, akik állandó egészségügyi ellátásra szorulnak, ápolást igényelnek. Az otthonban a nap huszonnégy órájában biztosítva van az egészségügyi ellátás. Valamennyi gondozónk szakképzett, nagy gyakorlattal rendelkezik, ráadásul nemcsak a lakók ápolásáról, hanem kényelméről és elfoglaltságáról is tudnak gondoskodni.

– Mitől lesz evangélikus a nyugalomra és békés évekre vágyó idős emberek otthona?

– Otthonunk egyrészt benne van evangélikus egyházunk „vérkeringésében”. Tessedik Sámuel szelleme is kötelez minket, aki szerette az öregeket, és különös gondot fordított gondozásukra. De igazán evangélikus akkor lesz az otthon, ha lakóiban és dolgozóiban egyaránt Krisztus szeretete munkálkodik. Annál is inkább, mert az ide jelentkezők tartozhatnak bármely felekezethez, és nem zárkózunk el azok felvétele elől sem, akiknek nem volt aktív gyülekezeti hátterük. Én ennek is örülök. Szeretném, ha nálunk minden otthonlakó megtapasztalná, hogy a nyugalom és a szeretet legfőbb forrása Jézus Krisztus.

Regionális hozzárendelés: