Kultúrkörök

Kaposvár adott otthont a Magyar Egyházzenei Társaság VIII. kongresszusának március 14. és 16. között. A találkozó résztvevői az egyes felekezetek énekeskönyveivel kapcsolatos teendőkről, a folyamatban lévő, illetve tervezett átdolgozás, bővítés mikéntjéről cserélték ki gondolataikat, valamint a különböző énekstílusok szerinti énekvezetés, orgonakíséret kérdéseit tárgyalták.

A társaság 1992-ben alakult azzal a céllal, hogy összefogja az egyházzenészeket és az egyházzene iránt érdeklődőket, megőrizze és továbbfejlessze a színvonalas egyházi zenét. A tagok létszáma a megalakulás óta folyamatosan növekszik; nagyszámú határon túli magyar kolléga és úgynevezett közös tagsággal társult kórus is van már köztük. A szervezet az eltelt tizenöt év alatt számtalan hasznos kiadványt jelentetett meg – többek között egyházzenei tankönyveket, kórus- és orgonakottákat –, ezenkívül tanfolyamokat, kurzusokat szervez, különféle szekciókat (katolikus és protestáns, pedagógiai és orgonás tagozatot) működtet; továbbá negyedévente megjelenteti szakmai folyóiratát, a Magyar Egyházzenét, valamint kétévente kongresszust rendez – felváltva – Budapesten vagy egy vidéki helyszínen.

Az idei, kaposvári konferencia vesperás istentisztelettel kezdődött a helyi Nagyboldogasszony-székesegyházban. Szendrei Janka elnök megnyitója utána Jeney Zoltán zeneszerző tartott előadást Halotti szertartás című nagyszabású művéről Reflexiók a kortárs zene és az egyházzene viszonyáról címmel.

Másnap a különféle felekezetek énekeskönyveinek kritikai vizsgálatával foglalkoztak a meghívott előadók. Evangélikus részről elsőként Bence Gábor tekintette át a liturgikus énekanyagot, és bemutatta a Gyülekezeti liturgikus könyvet. Előadását mintegy folytatta Finta Gergely a 20. századi és a nemzetközi gyakorlatból átvett tételek ismertetésével, Ecsedi Zsuzsa pedig a régi magyar énekek és a korálanyag vizsgálatát, a revíziós munka szempontjait ismertette.

A katolikus énekeskönyv, az Éneklő egyház liturgikusének-anyagának értékéről és jövőjéről Balogh P. Piusz beszélt, Szendrei Janka pedig arról szólt előadásában, hogy milyen revízióra szorul a kötet népénekanyaga.

A református kollégák előadásait Fekete Csaba vezette be; utána Árokháty Béla és Csomasz Tóth Kálmán eltérő nézeteit hasonlította össze Bódiss Tamás, majd Hoppál Péter Szenczi Molnár Albert Psaltériumának 20. századi változásait tárta a hallgatóság elé. Az elhangzott előadások összefoglalásaként, levezetéseként Dobszay László tette fel vitaindító kérdéseit a közös és párhuzamos problémákról (például a kottakép és a ritmuslejegyzések problematikájáról, ökumenikus alaprepertoár összeállításáról).

Az este érdekessége Kovács Róbert (Bécs), Trajtler Gábor (Budapest) és Varga László (Miskolc) orgonahangversenye volt a katolikus templomban. Műsorválasztásukban a művészek tudatosan törekedtek arra, hogy olyan terjedelmű és nehézségű műveket adjanak elő, amelyek istentiszteleti használatra is alkalmasak. Így elhangozhatott pár Pachelbel-fúga és -korálfeldolgozás, néhány 17–18. századi délnémet zeneszerző alkotása, valamint válogatás César Franck és Sigfrid Karg-Elert műveiből.

A zárónap az orgonista szemszögéből vizsgálta az énekkincset: hogyan lehet harmonizálni a különböző korok gyülekezeti énekeit, milyen variációs lehetőségek léteznek – például egy gregorián dallam, egy szabadabb ritmusú régi magyar ének vagy egy ettől gyökeresen eltérő genfi zsoltár, illetve német korál esetében. A különböző stílusokból Dobszay László, Varga László és Trajtler Gábor tartott rövid bemutatót. Az ezt követő vita megmutatta: az énekkíséret függ a felekezettől, annak teológiájától; a gyülekezet nagyságától és jellegétől; attól, hogy mennyire tudja az adott éneket a gyülekezet; az orgonista képzettségétől és ízlésétől. Tehát néhány objektív szempont kitűzése után a sokféleségnek kell érvényesülnie.

A Magyar Egyházzenei Társaság VIII. kongresszusát közgyűlés zárta, amelyen a leköszönő Szendrei Janka utódjaként Hafenscher Károly evangélikus lelkészt választották meg elnöknek; a társaság alelnöke Balogh P. Piusz maradt. Az evangélikus képviseletet az is erősíti, hogy a pedagógiai szekció vezetője Kinczler Zsuzsanna lett. Befejezésképpen elhangzott az ősi Te Deum: „Isten, téged dicsérünk, téged Úrnak mi is vallunk. […] Tebenned bízunk, Úristen, azért örökké mi élünk.” Ez az útravaló adhat erőt a sok feladat elvégzéséhez, a kitűzött célok eléréséhez.

Ecsedi Klára