Kultúrkörök

„Hitedhez hűséget végy. / Jó erkölccsel jó ember légy. / Újuló tudásod mindentől megvéd. / S ne feledd sohase nemzeted nyelvét.” (Idézet a Hallom, szólít a történelem című emlékjátékból)

A Tapolcai Zoltán – Császár Zoltán szerzőpárost Nyíregyházán nem kell bemutatni. Több közös produkciót alkottak már, ők jegyzik a Hitből és homokból című zenés történelmi művet is, benne a város dalával. Az idei tanévben már harmadik közös darabjukat állították „színtérre” a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium növendékeivel, közelebbről a Kisné Tamás Melinda tanárnő által vezetett színjátszó kör tagjaival. Nemzeti ünnepünkre készült el A szabadság íze című zenés történelmi térjáték, amelyet március 14-én a megyeszékhely evangélikus Nagytemplomában, március 15-én pedig Székelykeresztúr főterén mutattak be szép sikerrel. Szövegírója „civilben” egyetemi oktatóként tevékenykedő közéleti ember, Tapolcai Zoltán. A költőt – az új darab bemutatójának apropójából – Veszprémi Erzsébet szólaltatta meg.

– A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium történetét bemutató, Hallom, szólít a történelem című darab után az Ablak a fényre címűt vittük színpadra, amely az 1956-os forradalom nyíregyházi mártírjainak állít emléket. Hatására szinte „tömegek” jelentkeztek Kisné Tamás Melinda tanárnőnél a színjátszó körbe azzal, hogy ők nem Moličre vagy más klasszikus darabjában szeretnének játszani, hanem olyasmiben, ami kötődik az iskolához. Nos, ha valami kötődik, akkor az 1848 meg persze Kossuth! A másik, ami összehozott bennünket, az részemről valójában egy önző érdek: szerettem volna, ha magyarságról írott verseim egyszer elhangoznának Erdélyben…

Így esett, hogy a korábban már bemutatott Magyar testamentum című darabunkat – amely egy helyi ’48-as jurátus, Böszörményi László alakján keresztül dolgozta fel a márciusi ifjak történetét – átdolgoztuk, új dalokat írtunk hozzá, hogy megszólalhasson Erdélyben is.

Én körülbelül 2000 óta próbálom a szabadság ízét felismertetni, megszerettetni a fiatalokkal. Középiskolásokkal, mert egyetemi oktatóként tudom, hogy a felnőttekkel már nincs mit kezdeni… Milyen érdekes, hogy ahol egy nemzetnek csak egy-két hőse van, micsoda történetet tudnak köré kerekíteni! Nekünk meg – ha csak a márciusi ifjakat vesszük is – mennyi hősünk van, és nem tudunk velük mit kezdeni…

Azért említem a márciusi ifjakat, mert mindegyiküknek az az üzenete, hogy a szabadságot nemcsak maguknak, hanem az egész nemzetnek akarták. A középiskolában kell megtanulni, hogy kötelezettségem van a másik ember iránt is, s hogy ezen a kölcsönösségen alapul a nemzet maga. Manapság mindenki kiharcolja a „magáét”, de 1848 nem a harcról szólt, hanem a kölcsönösségről. És nagyon fontos, hogy a márciusi ifjak nem romboltak, hanem építettek. A tizenkét pont csupa „építés”. Nem arról szól, hogy mi nem kell, hanem arról, hogy mi kell. Az önrendelkezés ma is azt jelenti, hogy nem szabad hagynunk, hogy a hatalom ránk erőltessen dolgokat, akár ha tizenhat évesek vagyunk is.

A szabadság íze most ott van az erdélyi emberek szájában.