Keresztutak

Köszöntöm minden testvéremet a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus nevében! Az a megtisztelő feladatom, hogy a Lutheránus Világszövetségnek (LVSZ) – az egyházak közösségének – a jókívánságait tolmácsoljam.

Az „LVSZ-vasárnap” ez évi megünneplése kapcsán különösen fontosnak tartom, hogy a figyelmet a lutheránus közösségre irányítsam. Az a reménységem, és azért imádkozom, hogy képesek legyünk együtt gondolkodni hitünk és életünk legfontosabb kérdésein, melyekben mindannyian osztozunk a közösségen belül, és képesek legyünk újra elkötelezni magunkat arra, hogy mindezt megtapasztaljuk a hit és a spiritualitás különböző dimenzióiban.

Ez a figyelem különösen fontossá válik egy olyan élő és gyarapodó közösségnek, az Lutheránus Világszövetségnek a hatvanadik évfordulóját ünnepelve, amely állandóan megújul, és újra felfedezi önmagát a sok felmerülő kihívás fényében. Mint az egyházak közössége, a communio közös életünk fókuszában áll. A kegyelem által Isten hív bennünket a megszentelt élet közösségébe. Ez maga után vonja és megköveteli, hogy bátor lépéseket tegyünk a kapcsolatok építése és fenntartása felé a közösség tagjai között és szerte a világon.

Nem beszélhetünk többé egyfelől tagegyházakról és másfelől a velük szemben álló LVSZ-ről. Az LVSZ gyűlései Budapesttől Curitibáig és Hong Kongtól Winnipegig megújították a korábbi gyakorlatot.

Létezik egy alapvető kapcsolat a közösség alapjai és életformái között, amely helyi, regionális és globális kontextusokban valósul meg. Ez a felfogás az evangéliumban és a szentségekben megjelenő egységnek a mély teológiai szemléletéből ered: ezek ugyanis az egyházi élet leglényegesebb forrásai.

Közösségünk formái tehát megerősítik a különbözőségben megjelenő egységet, a spirituális és materiális források megosztásának szükségességét (koinonia), a különféle ajándékok közötti kölcsönhatást, az univerzalitást és a partikularitást.

Azért hívattunk el, hogy megtapasztaljuk a közösséget liturgikus istentiszteletünkön és diakóniai életünkön keresztül. A lutheránus közösség egyik legjellemzőbb megkülönböztető jegye az igazságosságnak, a közösségnek, az elfogadás gyakorlatának és a kölcsönös támogatásnak az előmozdítására való megingathatatlan elkötelezettség az erőforrások megosztása révén. Mi túltekintünk önmagunkon, együtt cselekedve nemcsak azokért, akik a közösségen belül vannak, hanem az egyházon kívül élőkért, valamint az egész világért is.

A közösség egyik ajándéka a szivárvány, amely reprezentálja a nőket és a férfiakat, a fiatalokat és az öregeket, illetve a fogyatékkal élő embereket, akik mindannyian egyenlő mértékben vesznek részt a közösség életében és munkájában. A mi kihívásunk az, hogy folyamatosan újraértelmezzük a közösségnek a szenvedés enyhítésében, valamint egyházaink és a társadalmak átformálásában betöltött szerepét. Tudjuk, hogy ez a közösség átélhető a gyülekezetekben.

Evangélikusnak lenni egyet jelent azzal, hogy ökumenikusak vagyunk. Ahogyan az egyházak szerte a világon az ökumenikus mozgalom újraszervezésének kérdéseit igyekeznek megvitatni, mi is arra hívattunk el, hogy megerősítsük ökumenikus vonásainkat, és a világon mindenütt osztozzunk a hitközösségek feladataiban és kihívásaiban. Fejezzük ki a communio ajándékát imáinkkal, részvételünkkel és a kölcsönös segítségnyújtással.

Dr. Ishmael Noko, az LVSZ főtitkára (Fordította: Petri Gábor)