Evangélikusok

„Senkit semmi nem kötelez”

Keveseknek egyértelmű, hogy miért kellene megválni a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székházától. Az indokok és a tervek nyilvános ismertetésére február 16-án került sor: az épület jövőjének vizsgálatával megbízott szakértői konzorcium három lehetőséget mutatott be. Ezek közül az első kettőt – a székház részleges, illetőleg teljes rekonstrukcióját – egyházunk vezetősége anyagilag vállalhatatlannak tartja, mivel a megvalósításukhoz állítólag mintegy hétszázmillió és egymilliárd-kétszázötvenmillió forint közötti összegre lenne szükség. A harmadik, úgynevezett „C” változat értelmében meg kellene válni a jelenlegi ingatlantól, cserébe viszont Lágymányoson, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székháza mellé épülhetne fel egy vadonatúj központ. Csakhogy ez a telek nem egyházi, hanem önkormányzati tulajdonban van, csupán a használati joga, nem pedig a tulajdonjoga az egyházé. Mindezeken túl ha erre a megoldásra esik a választás, akkor egyházunknak további mintegy százhúszmillió forintot kellene még fizetnie az építtetőnek. A februári fórumon elhangzott kételkedő kérdések egy része továbbra is válaszra vár. Ezek közül néhány tisztázása éppen időszerű. Egyrészt mert a közvetlenül érintettek közül is sokan hiányolták – jogosan – a megfelelő tájékoztatást, másrészt mivel az ügy e hét végén ismét a zsinat elé kerül. Az Üllői úti székház jövőjével foglalkozó szakértői konzorciumnak az építészeti munkaanyagot kidolgozó tagját, Benczúr László építészt, az Északi Egyházkerület felügyelőjét a szkeptikusok néhány kérdésével kereste fel Gombkötő Beáta.

– Pontosan mikor, mivel és ki bízta meg Önt, illetőleg a szakértői konzorciumot?

– Engem novemberben kerestek meg azzal, hogy február közepéig készítsünk el egy írásos és rajzos anyagot az Üllői úti székházról. A megbízást a H-Med Invest Kft. részéről személyesen Horváth Csaba ügyvezető adta. Feladatunk az volt, hogy a MEÖT székháza mellé tervezzünk az evangélikus egyház számára egy megfelelő méretű és elrendezésű irodaházat, amely magába foglalná a levéltár, a Luther Kiadó és a könyvtár számára kialakított helyiségeket is. Továbbá a helyi előírásoknak megfelelően egy mélygarázst is meg kellett terveznünk. A munkacsoportnak volt jogi, közgazdasági és – személyemben – építész szakértője, mindemellett pedig beruházást lebonyolító szervezője is. A szakértői konzorciumot egyébként Horváth Csaba szervezte meg, őt pedig – az egyházi elnökség, illetőleg az országos presbitérium nevében – Hafenscher Károly országos irodaigazgató kérte fel.

A lágymányosi új székház megépítése azonban csak a „C” variáció, ezzel párhuzamosan két másik lehetőséget is megvizsgáltunk. Felmértük, mi az, amit feltétlenül szükséges felújítani a meglévő épületben ahhoz, hogy a székház működőképes maradjon. Erre két javaslat („A” és „B” változat) született. Az egyik a levéltár és a könyvtár területének megnövelése lenne, egyes más funkciók feladásával. Arra gondoltunk, hogy a nem egyházi személyek által bérelt bérlakásoknak a kiváltásával, továbbá az Üllői útra annak idején amúgy is csak ideiglenesen költöztetett szeretetotthon megszüntetésével elegendő hely szabadulna fel a levéltár és a könyvtár számára. Az irodák alapterületének a növelése nem szükséges, de az épület általános állagának feljavítása – az elektromos hálózat rekonstrukciója, a pincék szigetelése, a ház homlokzatainak rendbetétele, a nyílászárók, a tetőszerkezet felújítása, a kémények, a vízvezeték-, a csatorna- és a fűtési rendszer korszerűsítése – halasztást nem tűrő feladat. Ez lenne tulajdonképpen az „A” variáció; ez azt jelentené, hogy minimális funkciókiváltással és felújítással oldanánk meg a székház sorsát.

A „B” variáció megvalósulása esetén – az említetteken túl – nagyobb átcsoportosításokat is végrehajtanánk. Mivel a zajos Üllői úti fronton sem az irodák, sem a tárgyalóhelyiségek nincsenek a legmegfelelőbb helyen, ezek a Szentkirályi utcai frontra kerülhetnének át, míg az Üllői úti frontra a levéltár és a könyvtár helyiségei költöznének. Ebben az esetben megmaradhatna a Podmaniczky-könyvtár és a kápolna az országos egyház használatában. Terveink szerint azonban nemcsak a bérlakások, illetve a szeretetotthon lakói költöznének ki, hanem a józsefvárosi gyülekezet is. Persze, erre nem feltétlenül van szükség, de jó lenne, mivel a pincében méltatlan helyen van a lelkészi hivatal és a gyülekezeti terem. A legcélszerűbb az volna, ha a Karácsony Sándor utcában egy új gyülekezeti központot alakíthatnánk ki, de ehhez konkrét tervek még nem készültek, csak a négyzetméterigényeket próbáltuk felmérni.

– Maradjunk akkor az Önök által leginkább kidolgozott „C” változatnál. Jogi szempontból nem tűnik túl bölcs dolognak tulajdonjogot használati jogra cserélni. Ez mindenképpen értékvesztést jelent. Mi erről a véleménye? Érheti veszteség az egyházat?

– Nyilvánvaló, hogy mindennek ára van, minden pénzben fejezhető ki. Tudomásul kell vennünk azt, hogy a tulajdonjog használati jogra való elcserélésénél van némi veszteség. Tulajdonképpen a lágymányosi épület tulajdonjoga lesz az egyházé, de annak a területnek a használata, amelyen ez felépülhetne, korlátozott. A területet eredendően kilencvenkilenc évre kapták meg a történelmi egyházak.

– A februári fórumon is elhangzott, hogy a Józsefváros fejlődő kerület, ingatlanárai a jövőben valószínűleg lényegesen emelkedni fognak. Így néhány év múlva az Üllői úti székház értéke is jóval magasabb lehet. Miért éppen most kell a kiváltáson gondolkozni, miért nem később? Miért sürgős?

– Nincs arról szó, hogy feltétlenül és éppen most kell! A dolog úgy kezdődött, hogy jelentkezett több – ingatlanfejlesztéssel foglalkozó – külföldi érdekeltségű cég, amelyek javasolták, hogy írjunk ki egy ilyen jellegű pályázatot. Azt persze nem lehet tudni, hogy a pályázók hogyan ítélik meg az Üllői úti székháznak, illetve annak az új ingatlannak az értékét, amelyet ennek fejében fel kellene építeniük. Ez csak konkrét ajánlatok ismeretében derülhet ki.

Lehet, hogy azt kell majd mondanunk, hogy nem tudunk az ajánlatokkal mit kezdeni. De lehet, hogy éppen most van itt a megfelelő pillanat, amikor még jelentkezhet egy olyan cég, amely egyházunk számára is kedvező ajánlatot ad. Mindenesetre ekkor kell majd elgondolkoznia az egyházvezetésnek és elsősorban a zsinatnak arról, hogy meglépje-e ezt a lépést, vagy sem.

Jelen pillanatban senkit semmi nem kötelez, se szerződés, se elkötelezettség, „csupán” el kell döntenünk, hogy a jövőnket illetően merre menjünk. Azt, hogy mit jelentene késleltetni ezt a lépést, nem tudhatjuk. Lehet, hogy felmennek az ingatlanárak, lehet, hogy lemennek, ezt előre nem tudjuk. Mi csak a mát ismerjük. Munkacsoportunk arra kapott felhatalmazást, hogy dolgozzon ki olyan megoldási módokat és munkaanyagot, amelyekre a vállalkozók konkrét ajánlatot tudnak tenni az egyháznak.

– Mi a garancia arra, hogy mindezek meg is valósulnak, vagyis az épületek valóban felépülnek, és az egyházat nem csapják be?

– A szakértői konzorcium jogásza sok időt és energiát fordított arra, hogy kidolgozza a biztosítékokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy munkacsoportunk egy olyan tenderanyagot dolgozott ki – ezt a vállalkozók kikérhették az országos egyháztól –, amelyben a jogi feltételek pontosan meg vannak fogalmazva, és ezek elsődlegesen az egyház javát szolgálják. Ha egy vállalkozó ezt vállalja, akkor ez az egyház számára biztosíték. Hogy mit jelent ez pontosan? Azt, hogy addig senkinek – és egyetlen „funkciónak” – sem kell az Üllői úti székházból kiköltöznie, ameddig fel nem épül a lágymányosi komplexum, és amíg nincsen meg rá a jogerős használatbavételi engedély. Tehát egy minden szempontból kész épületbe költöznénk át. A jogi feltételek között szerepel továbbá a szeretetotthon, a lakások és a józsefvárosi gyülekezet kiváltása – pénzösszeggel vagy ingatlanokkal.

– Mi az, amit a levéltár kaphatna, ha új épületbe kellene költöznie? Milyen helyiségeket, berendezéseket?

– Az Evangélikus Országos Levéltár jelenleg olyan körülmények között működik, hogy az szinte szégyellni való. Helyszűke miatt már jó ideje nem tud anyagokat fogadni, és így már nem levéltár. Egy új épületbe költözéskor vannak technikai és egyéb szakmai feltételek, amelyeket teljesíteni kell. Ehhez megfelelő méretű helyiségeket terveztünk – a háromszorosát a mostaninak –, továbbá egy korszerű tárolási rendszert, amelynek segítségével gördíthető állványokon és polcokon is elhelyezhetik az anyagokat. Úgy gondolom, hogy a „C” variáns megvalósulásából a levéltár és a józsefvárosi gyülekezet nyerhetne legtöbbet.

– Mint „fizetőeszköz” pontosan mire lesz elég az Üllői úti székház? Hiszen itt lényegében nemcsak egy új épület felépítéséről van szó, hanem a berendezéséről, valamint néhány egyéb „funkció” – szeretetotthon, lakások, gyülekezeti helyiségek – kiváltásáról is.

– Hogy pontosan mire lesz elég, az csak a konkrét ajánlatokból fog kiderülni.

– Mikor és tulajdonképpen miről kell döntenie a zsinatnak?

– A zsinat akkor lesz döntésképes, ha az ajánlatok – amelyek a zsinat elé fognak beérkezni – pozitív értéket mutatnak. A zsinat akkor dönthet, hogy vállal-e egy ilyen feladatot költözéssel, mindennel együtt, vagy sem.

– Mi az a legfontosabb racionális érv, amely Önnel mint szakemberrel azt mondatja, hogy az egyház fogadja el a székház kiváltását, azaz a „C” variánst? És van-e racionális érve amellett, hogy ne így tegyen?

– Erre nem tudok jó szívvel válaszolni. Akár így, akár úgy, az Üllői úttal kapcsolatban lépni kell. Nem tudjuk, mit fog tartalmazni egy-egy vállalkozói ajánlat. Ha az ajánlattétel számunkra negatív, akkor le kell mondani a kiváltásról. Mindazonáltal a döntés a zsinati tagok kezében van.

Mi szólhat amellett, hogy ne adjuk el az Üllői úti ingatlant? Én is sokáig éltem itt, van nosztalgikus kötődésem az épülethez, de az az érzésem, hogy annyit kellene rákölteni annak érdekében, hogy minden jól működjön, hogy – anyagi helyzetünket ismerve – ez reménytelen. Sokáig magam is ellene voltam a kiváltásnak, de be kellett látnom, van realitása annak, hogy a cserét meglépjük.