e-világ

Az EvÉlet két héttel korábbi „püspökpublicisztikája” szóba hozta azt a sokakat foglalkoztató kérdést, hogy megrendítené-e a szentírási tanításokat és magát az evangéliumot, ha földön kívüli életre bukkannánk. A kérdés fontos és alapvető, de semmiképp sem nyugtalanító.

Egy: az üzenet mindig a megszólított ember számára érthető módon szól. Ezért nincs szó űrhajóról és klónozásról a Szentírásban. De ugyanezért a missziói megbízatásunk velejárója, hogy lefordítsuk a ránk bízott üzenet tartalmát a mai helyzetekre is, és pásztoroljuk felebarátainkat például a klónozás és a magzatelhajtás kérdésében is.

Kettő: az üzenet tartalmazza az időszerű dolgokat, de nem többet. Jézus mondja: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni…” (Jn 16,12) A reformáció fontos lutheri öröksége, hogy az isteni eredetű vagy ihletésű üzenethez ne tegyünk hozzá semminemű emberi spekulációt, továbbkövetkeztetést. Például a szerzési igének megfelelően hisszük Megváltónk testének és vérének valóságos úrvacsorai jelenlétét. De az igét nem egészítjük ki olyan emberi spekulációval, hogy a hétköznapi ostya és bor visszavonhatatlanul átlényegülne valóságos testté és vérré. Olyan emberi következtetésre sem hajlunk, hogy csak szimbolikus megemlékezésről lenne szó, mert úgysem képes ilyen hétköznapi étel ekkora mennyei méltóság valóságos jelenlétét magába foglalni. Tehát pontosan annyit hiszünk, amennyit a szerzési ige mond, nem többet.

Az üzenet említett két tulajdonsága számos szentírási helyen jól megfigyelhető. Egy példa: a kútnál Jézus nem kezd nagy ívű teológiai fejtegetésekbe, hanem a samáriai asszony számára érthető módon vizet kér tőle, majd ugyancsak érthetően egy tartósabb és másmilyen hatású vízről kezd beszélni neki. Ott a kútnál sok alapvető vallási kérdésről nem esik szó, de az üzenet elegendő ahhoz, hogy az Úr tervei szerint célba érjen. Tehát az asszony hisz neki, és a kútnál kapott bizonyosságát szerteszét kürtöli.

Egy másik példa az lehet, ahogy Jézus a kivételes információbőségben levő tanítványokat is csak lépésről lépésre készíti fel a passió utólagos megértésére, és bizony hozzá is teszi, hogy a tanítványai mindezt a felkészítéskor még nem is érthetik. De ahhoz bőven elegendő mértékben előkészíti a szűkebb és bővebb tanítványi körét, hogy aztán az emmausi tanítványoknak hevülhessen a szívük, és utólag „leeshessen nekik a tantusz”.

Az üzenet említett két tulajdonsága a bevezetőben jelzett problémát is megnyugtatóan megválaszolja. Gondoljunk csak bele, hogy mit is kezdenénk – mondjuk – a „malumák taketéjéről” szóló igehellyel, ha a malumákat csak kétszáz év múlva fogják felfedezni, és még további százötven év tudományos kutatás vezet el a malumák taketéjének megértéséhez…

Mindezek fényében miként is említhetne földön kívüli teremtményeket és civilizációt a teremtéstörténet vagy maga az evangélium? Mit kezdett volna vele az akkori kor embere? De még mi is? Hát láttál már földönkívülit? Egyszerűen nem jött el az ideje, hogy az üzenet erre kitérjen. Attól, hogy valami nincs említve, még létezhet. Ami nincs részletezve, azzal még színről színre szembesülhetünk.

Szentírásunk nem világatlasz, amely az univerzum összes elképzelhető jelenségéről számot ad. Szentírásunk iránytű, amely az életünk egyetlen, legalapvetőbb kérdésére koncentrál. És visszairányít oda, ahonnét elfordultunk.

Tudomány és hit ellentmondása hívő szemszögből fel sem merülhet, mert Teremtőnk nemcsak növényeket és állatokat teremtett az ellátásunkra, hanem értelmet és tudományt adott ahhoz, hogy a teremtett világot napról napra jobban megértsük és hasznosítsuk. Mennyei Atyánk minden egyes nap folyamatosan gondoskodik rólunk, még tudományos felismerések formájában is. Tudós a tudományáért egyedül féltőn szerető és gondoskodó Urunkat dicsérheti.

Egy konyhakéssel lehet ebédet készíteni is, és gyilkolni is. Ugyanígy az ajándékba kapott tudományos elméletekkel lehet gyógyítani is, és – nem rendeltetésszerű használatukkal – lehet a teremtést és Istent tagadni is.

Összességében, vallási szemszögből nem kell félni semmilyen korrekt tudományos eredmény becsületes filozófiai interpretációjától, miként hitünket sem rendíthetné meg a földön kívüli élet esetleges felfedezése. Az ördög persze nem alszik, ezért is fontos, hogy a hit köldökzsinórjával jól össze legyünk kötve szabadító Megmentőnkkel.

Prőhle Péter