Napról napra

Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Lk 12,32 (Ez 34,11; Mk 10,35–45; Zsid 5,7–9; Zsolt 69,1–16) Jézus így kezdi a boldogmondásokat: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) Most pedig megerősíti ígéretét, és azzal biztat: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Ebben a biztatásban teljesül be Isten minden ígérete. Ez az ígéret egyetlen hívő számára sem veszik el.

Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mt 6,10 (5Móz 10,14; Zsid /6,20/7,1–3/16–17/24–27; Mt 26,1–16) „Isten országa eljön magától, kérésünk nélkül is” – mondja Luther a Kis kátéban. Amint Isten akarata is megvalósul a mi erőfeszítésünk nélkül. Mégis szüntelenül könyörögnünk kell azért, hogy ne azok akarata érvényesüljön, akik Isten igéjét el akarják némítani, és az ő országának eljövetelét meg akarják akadályozni.

Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet. ApCsel 14,17 (5Móz 28,12a; Jób 19,21–27; Mt 26,17–30) Izrael népének történelme adja a legnagyobb bizonyítékát annak, hogy Isten ezernyi áldásával kísérte népe életét, vándorlását. Mannát, fürjeket, vizet adott nekik a pusztai vándorlás ideje alatt. Megmentette életüket a mérges kígyók támadásakor. Ne kételkedjen tehát ma sem senki abban, hogy Isten gondot visel ránk, ne gondoljuk, hogy elrejtőzködne. Aki hittel kéri, annak megmutatja, hogy keze ezer áldást ad.

Azt gondolod, te ember, hogy te megmenekülsz az Isten ítéletétől? Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát? Róm 2,3–4 (Neh 1,3a; Zsid 9,11–15; Mt 26,31–35) Milyen kéjes örömmel vetik meg ma sokan Istent! Látványosan fordítanak hátat neki. Büszkélkednek erkölcstelen életükkel. Örömmel botránkoztatnak meg másokat. Tudatosan provokálják azokat, akiknek a Krisztus-hit még jelent valamit. Ám ne tévesszen meg senkit Isten hosszútűrése! Nem fognak az ilyenek megmenekülni Isten ítéletétől.

A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Fil 4,5 (Zsolt 139,9–10; 1Kor 2,1–5; Mt 26,36–46) Ebben az esetben nem adventi üzenet „Az Úr közel!” figyelmeztetése. Sokkal inkább figyelemfelhívás, hogy naponként megérezhetjük: ő velünk van, közel van hozzánk. Érezhetjük az ő közelségének minden áldását. Ebből viszont az következik, hogy mindenkor önzetlenül, örömmel és szelíden szolgáljunk a felebarátnak.

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. Jn 1,14 (1Kir 8,27a; Zsid 10,1.11–18; Mt 26,47–56) Isten fia érted, értem, minden emberért testet öltött, emberré lett. Magára vette az e világi lét minden terhét. Magára vette mindazt, amit bűneink következményeként nekünk is hordoznunk kell. Így, mivel ismeri testi-lelki nyomorúságainkat, megért bennünket, és reménységgel fordulhatunk őhozzá a legnehezebb élethelyzetünkben is.

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Róm 12,2 (Ézs 31,1; Jel 14,1–3/4–5/; Mt 26,57–68) A hívő keresztény ember „jövevény” ebben a világban. Polgárjoga egy új, isteni világban van. Ezért az e világhoz való nem igazodás egyfajta életújulást tételez fel. Újuljatok meg a Szentlélek által lelketekben, gondolkodásmódotokban, érzéseitekben! Mert csak így tudjátok megítélni, hogy mi az Isten akarata, mi a jó, a neki tetsző és tökéletes.

Kiss Miklós