Keresztutak

Az „evangélikus Rómának” is nevezett svédországi város, Lund adott otthont március 20. és 27. között a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) jubileumi ülésének. A világszervezet megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett egyházvezetői konferencián a Magyarországi Evangélikus Egyházat Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, valamint Balicza Klára, az LVSZ-tanács tagja képviselte. Egyházunk hivatalos delegáltjai lapunk 2., illetőleg 3. oldalán számolnak be tapasztalataikról. Részben az évfordulós ünnepségsorozattal párhuzamosan rendezték meg – ugyancsak Lundban – az LVSZ „Young Communicators” („Fiatal médiamunkások”) elnevezésű programját, melyen Horváth-Hegyi Dénes budapesti egyetemista képviselte a magyar színeket. Ifjú munkatársunk közvetlenül lapzártánk előtt küldte el alábbi tudósítását.

A reformáció Észak-Európában aratott elsöprő diadalának nyomait hordozza magán ma is a dél-svédországi Lund, hiszen egy egész katedrálist hagyott itt örökségül a katolikusság. A kapuit egyébként kizárólag nagyobb ünnepségek alkalmával megnyitó 12. századi templom méltó színhelyül szolgált az LVSZ megalakulásának hatvanadik, jubileumi évfordulója apropójából tartott istentiszteletnek. Az angol és svéd nyelvű liturgia, illetőleg az on-line is közvetített istentisztelet után a katedrálistól mintegy kétszáz méterre fehérlő egyetem épülete fogadta a Föld minden szegletéből összesereglett evangélikus vendégeket.

Az egyetemi emlékünnepségen Carl-Gustaf Andrén vette számba az indulásnál megfogalmazott célokat. A svéd teológiai professzor azon kevesek közé tartozik, akik még maguk is ott bábáskodtak 1947-ben a világszervezet születésénél. Hiba volna azonban egyszerűen „visszaemlékezésnek” gondolni a lundi egyetem pazar látványt nyújtó dísztermében tartott kétórás alkalmat. Egy ekkora, bolygónk hetvennyolc országának mintegy hatvanhatmillió evangélikusát tömörítő szervezet nem engedhet meg magának öncélú, új perspektívákat nélkülöző, meddő együttlétet – és nem is engedett. Az elmúlt hat évtized tanulságainak levonása után sor került a jövőbe tekintésre is, mégpedig egy sajátos „generációváltási” ceremónia keretében. A találkozó hét rangidős szeniorja szimbolikusan adta át a stafétát egy-egy fiatalnak.

Víz, olívaolaj, persely, Biblia, kulcs, káté, dialóguskészséget szimbolizáló irattekercs – mindegyik tárgy a világszövetség valamely nemzedékről nemzedékre átörökített kincsét, alapelvét volt hivatva jelképezni. A vizet például – a kereszténység és az „örök élet forrása” mellett – a fizikai lét egyik legalapvetőbb feltételeként, a harmadik világ szenvedőinek legnagyobb szükségeként interpretálták. A persely a krisztusi közösségre jellemző anyagi közteherviselést jelképezte, miszerint „senki sem olyan szegény, hogy ne tudna adni, és nem olyan gazdag, hogy ne kellene elfogadnia segítséget”.

Különleges privilégium volt magyarként jelen lenni ezen az ünnepségen, hiszen a lutheránus hagyományokat szimbolizáló kátét Pósfay György jelenleg Genfben élő nyugalmazott magyar lelkész adta át. Ő is annak a maroknyi csapatnak a tagjai közül való, akiknek hatvan évvel ezelőtt életük fontos fordulópontjává váltak a lundi események.

Az ünnepség emlékezetes eseménye volt az LVSZ „Young Communicators” csapatának tízperces „üzenetcsomagja”. Multimédiás bemutatójuk mintegy summázata volt a világszövetség 2005-ben útnak indított kommunikációs programjának. A fiatal kommunikátoroknak a szövetség vezetőségéhez címzett, szándékosan nyitva hagyott kérdése így szólt: „Mi készen állunk a következő lépésre. És te?”

Horváth-Hegyi Dénes