Kultúrkörök

„A böjt jobban megnyitná a híveket Isten Lelke számára, mint a nyomtatott papírok egész tömege. És szorosabban kötné össze a keresztényeket egymással, mint amikor ugyanazokat a brosúrákat kapják kézbe. (…) A közös böjttel a keresztények sok szakadékot áthidalhatnának: a felekezetek közötti szakadékokat, az egymással veszekedő politikai pártok közötti szakadékokat” – olvashatjuk Anselm Grünnek a böjtről írott rövid könyvében. A kötetet indító mondat pedig így szól: „Valahányszor megfeledkezik az egyház saját hagyományairól, mások kezdik felkarolni azokat.”

Ha ez igaz a katolikus egyházra, akkor vajon mit mondhatunk mi, protestánsok? Van-e még olyan gyülekezetünk, közösségünk, ahol aktívan él a böjt gyakorlata?

Mi elfelejtettük, de az orvostudomány újra felfedezte. Napjainkban a böjt reneszánszának lehetünk tanúi. Sokan sokféle okból folyamodnak ehhez a spirituális eszközhöz. Vannak, akik az egészségük megőrzése érdekében böjtölnek vagy azért, hogy szervezetüket regenerálják. Akadnak, akik közéleti céljaik érdekében éhségsztrájkot hirdetnek, hogy így kényszerítsenek ki a maguk vagy egy közösség számára pozitív döntést.

Számtalan félreértés, tévhit is kering a böjt körül, ezért is különösen aktuális ez a kis könyvecske. Fontos, hogy mindenkiben helyes kép alakuljon ki a böjt előnyeivel és veszélyeivel kapcsolatban, nehogy az élet tagadása, Isten zsarolása, bizonyítani akarás, teljesítménykényszer legyen belőle. Rossz úton járunk, ha a böjtöt csak érdemszerző cselekedetként értelmezzük, és az önsanyargatás motívumát emeljük ki.

Sokkal mélyebben kell megélnünk. Ha böjtölök, azt Jézus szavainak megfelelően ne keserű arccal tegyem, és ne a nyilvánosság előtt. A böjt az én magánügyem vagy – ha közösségben történik – a közösség ügye.

A böjtölés elárulja, hogy mi a jó közérzet alapja. Vajon csak akkor vagyunk-e elégedettek Istennel, ha van mit ennünk és innunk – vagy más alapból is táplálkozunk? A böjt lerántja a leplet önmagunkról, hogy valódi énünkkel találkozzunk. A böjt áttetszővé tesz Isten előtt; hagyni kell, hogy minden felesleges elhaljon, és új élet ébredjen.

Anselm Grün könyve kiváló stílusban szól erről a méltatlanul elfeledett témáról. A német bencés szerzetes mindig igényes, németes alaposságú munkát végez. Könyve ezúttal is rövid, tömör, lényegre törő, nélkülöz minden felesleges mondatot. Ajánlható mindenkinek, aki szeretne a böjtről mindent megtudni és a könyv végén található forgatókönyv szerint akár böjti hetet is tartani.

Végezetül érdemes megfontolni a szerző egyik mondatát: „A böjt bizonyára gyakran becsületesebb könyörgés lenne Istenhez, mint azok a vérszegény fohászok, amelyeket istentiszteleteinken előadunk.”

Barthel-Rúzsa Zsolt