Élő víz

Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. (Jn 3,14–15)

Böjt hatodik hetében, nagyhéten az Útmutató reggeli és heti igéi Jézus szenvedéstörténetével szembesítenek. A kétezer éves passió célját a virágvasárnap e „rézkígyós” vezérigéje hirdeti. Az alázatos király, „az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45; LK). Ma a szívünkbe szeretne bevonulni; így kérjük s köszöntsük őt: „Hozsánna! [Segíts! Ments meg! Üdvözíts!] Áldott, aki az Úr nevében jön…” (Jn 12,13) „Krisztus Urunk azt akarja, hogy örvendező hálával, hitvalló magasztalással köszönjük meg kegyelmét; hiszen benne megnyertük bűneink bocsánatát, és Isten gyermekei lettünk.” (Luther) Az őskeresztény himnusz szavaival valljuk meg, hogy az értünk a kereszthalálig engedelmes Emberfia, „Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,11)! Hitünk alapja e tény: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm 5,8) Jób is eljutott bűnössége felismerésére, mivel Isten beszélt hozzá. „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért (…) bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,5–6) Ahogy a páskabárány vérével megjelölt ajtó mögött menedéket talált a választott nép, úgy menti meg Isten Bárányának kereszten kiontott vére a hozzá megtérőket az ítéletkor. Ezért „rejtőzz el egy rövid pillanatra” (Ézs 26,20)! Átéled: „Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr.” (Zsolt 111,4) Nagycsütörtökön (is) részesei lehetünk e kegyelemnek: „…Jézusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Jn 1,7; LK) Az úrvacsora jegyeiben maga Jézus Krisztus van jelen: „…ez az én testem…” „E pohár amaz új szövetség az én vérem által…” „…az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.” (1Kor 11,24.25.26) De addig van még egy másik feladata is annak, aki hagyta, hogy megmossa lábát az Úr Jézus: „…amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,15) Nagypénteken megvalósult az „arany evangélium” ígérete: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta [a keresztre], hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Keresztelő János róla tett bizonyságot: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29; LK) A szeretett tanítvány tanúja volt az ártatlan Bárány kereszthalálának; Jézus „ezt mondta: »Elvégeztetett!« És fejét lehajtva, kilehelte lelkét”, azaz átadta Atyjának (Jn 19,30). A mai tanítvány küldetése Pál szerint a békéltetés szolgálata: „Isten ugyanis (…) reánk bízta a békéltetés igéjét.” (2Kor 5,19) Nagyszombaton is „hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom” (Zsolt 102,2)! Nagyheti bűnbánatunk ne legyen csak múló hangulat, hanem „jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő (…) harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte” örökké (Hós 6,1.2)! Úr „Jézus, add, hogy hozzád térjek, / Veled haljak, veled éljek” (EÉ 191,1–4)!

Garai András