Keresztény szemmel
Krisztus valóban feltámadt!
Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása a keresztény hit központi igazsága. Ahogy Pál is írta: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.” (1Kor 15,17) A kereszténység egész felépítése és az örök életbe – s ezáltal az élet értelmébe – vetett minden reménye Krisztus feltámadásán áll vagy bukik.
A halál az ember legnagyobb ellensége. Egyszer minden ember meghal, még a legnagyobbak is. Az egész fizikai, biológiai és társadalmi élet a halál uralma alatt van Isten büntetése miatt, amelyet az ember érdemelt ki, amikor legelső alkalommal az édenkertben nem engedelmeskedett Isten szavának, kérésének, hogy tartsa tiszteletben a kert két fáját. S ezzel az engedetlenségével tragikus, kárhozatos bűnt hozott a teremtett világba (1Móz 3,17). Jézus Krisztus a teremtő Isten Fia és a vakvágányra került embervilág megígért Megváltója, aki a kereszten legyőzte a halált, magára véve az ítéletes átkot (Gal 3,13). Ezzel megnyitotta az Istenhez és az örök élethez, az Isten országába, azaz az üdvösségre vezető keskeny utat. Feltámadása a történelem legfontosabb eseménye!
Milyen bizonyítékokat sorakoztathatunk fel amellett, hogy Krisztus valóban feltámadt? A csodálatos és megrendítő feltámadás ténye nélkül az apostolok nem lettek volna képesek arra, hogy életük kockáztatásával, szilárd meggyőződéssel vallják, hirdessék az Úr Jézus feltámadását. Ha nem támadt volna fel, akkor legalább életveszélyes helyzetben visszavonták volna a szavukat. Tudjuk, hogy az apostolok – János apostol kivételével – mind mártírhalált haltak. Kizárt dolog, hogy haláluk előtt ne vallották volna be, ha csak kitalálás és hazugság az egész! Amikor vitték őket a bitóra vagy a vadállatok elé, egészen biztos, hogy félelmükben, kétségbeesésükben könyörögtek volna az életükért – vagy legalább egy-kettő adódott volna közülük, aki ezt cselekedte volna, beismerő vallomást tett volna, s esetleg még ecsetelte is volna, hogyan, mikor és miért találták ki az Úr Jézus feltámadását. Ez lehetett volna a nagy összeesküvés!
Az apostolok – ismerve emberi gyengeségüket – nem lettek volna abban a helyzetben, hogy kitalálják Jézus feltámadását. Talán Péter apostol képes lett volna erre? Aki a letartóztatás éjjelén ijedtében háromszor is letagadta, hogy egyáltalán ismerné ezt a galileai származású férfiút? Kizárt dolog! Még a temetését sem merték vállalni! A golgotai kereszt véres eseménye után mindannyian úgy megrettentek, hogy a Feltámadott csak zárt ajtókon át tudott hozzájuk belépni, hogy megbízza őket a szent feladattal, a misszióval. Egészen biztos, hogy képtelenség a tanítványok fantáziájára hagyatkozni, amikor még az újjászületés rejtélyét sem értették meg igazán.
Krisztus feltámadásának történelmi hatását nem lehet letagadni (illetve lehet, mint ahogy a napot is le lehet tagadni az égről). Még az időszámításunkat is az Úr Jézus Krisztus történelmi jelenlétéhez igazítjuk, s egyetlen mértékadó történész sem tagadhatja, hogy a Krisztus nyomában megindult vallási mozgalom radikálisan megváltoztatta a világ arculatát.
Krisztus valóban feltámadt! Ennek a csodának a legnagyobb bizonyítéka, hogy az egyház – minden emberi gyengeség ellenére – él és működik. Van, ahol gyengébben, mint a mi vidékünkön, illetve országunkban, s van, ahol sokkal erősebben, mint például az Egyesült Államokban. Az egyház szervezetileg szétesett, szétszakadt: vannak történelmi egyházak és szekták, s ezek nagyon sokszor egymással is szemben állnak. De Krisztus ügye él, létezik és növekedik!
Krisztus valóban feltámadt! Megtapasztaltam, naponta beszélhetek vele! Beszélni csak élővel lehet – s vele lehet! Olvasóink között is lesznek sokan, akik ismerik ezt a szikrázóan szép élményt, hogy beszélhetünk vele, hallhatjuk az ő megnyugtató, békét adó, drága szavát, és átélhetjük szent jelenlétét. A templomban is, de otthonunkban, „privát bibliaórákon” is – amikor egyszer csak egy ige megszólal nekünk, és „oszlik lelkünk barna gyásza”! Nagyon nagy élmény ez, s mi, akik ezt már számtalanszor átéltük, tudjuk, hogy Krisztus feltámadt és él! Veled/Önnel is beszélni szeretne!
Ribár János