Egyházunk egy-két hete

„Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be…” – ennek az igének (Lk 9,48) a jegyében emlékeztek meg a budapesti Rózsák terén az evangélikus kollégium elődintézményéről. Az épület százharminc évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Protestáns Országos Árvaházként. Ebből az alkalomból rendeztek jubileumi ünnepséget az intézmény főépületében március 30-án. A rendezvény védnöke Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Prőhle Gergely országos felügyelő, dr. Kupa Mihály közgazdász és Szirmai Zoltán nyugalmazott esperes volt.

Az ünnepség nyitóáhítatát Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke tartotta Jn 14,18 alapján. Igehirdetésében az elárvult világban élő elárvult emberek példáit és élethelyzeteit állította szembe az alapige üzenetével, amelyben Krisztus tesz ígéretet arra, hogy nem hagyja árván tanítványait, és eljön hozzájuk. A püspök rámutatott, hogy a tanítványok mestere egyetlen mondatban ad számunkra diagnózist és terápiát: ismeri árvaságunkat, az elvilágiasodott közegben átélt elidegenedettségünket. Ő azonban nemcsak az akkori tanítványokhoz jött el, hanem eljön hozzánk is, hogy személyes kapcsolatba kerüljön velünk, s az igén, a szentségeken és a Lélek munkáján keresztül hozza el nekünk a gyógyulást.

Az áhítat után a kollégiumi diákok ünnepi műsora következett. A jelenlévők meghallgathatták a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban tanuló kollégiumi diákok zongora- és hegedűjátékát, hallhattak továbbá gitáros éneket, az árvaház alapításának emlékére írott verset, és még egy latin táncot is láthattak a kollégium versenytáncot tanuló lakóitól. A műsor záró darabját Pintér Dávid hegedűművész, az intézmény volt növendéke adta elő.

A Budapesti Evangélikus Kollégiumok igazgatója, Gaál Jánosné köszöntőjében kiemelte, hogy az alatt a kilencvenhárom év alatt, amíg az épület árvaházként működött, az intézmény kétezer árvát indított útnak, s a növendékek későbbi sorsát is figyelemmel kísérte. Az igazgatónő olyan személyes hangvételű levelekből olvasott fel részleteteket, amelyekben az egykori árvaházi diákok emlékeztek meg az intézményben kapott példás nevelés szellemiségének meghatározó, egész életükre kiható jelentőségéről.

A hallgatóság számára ezután levetítették annak az 1997-es tévéfelvételnek egy részletét, amelyben Vitray Tamás készített interjút dr. Balogh János ökológusprofesszorral, egykori fasori diákkal, aki 1923-tól 1931-ig az árvaház lakója volt. Az interjúrészletben a híres professzor kifejtette, hogy milyen sokat köszönhetett élete során az árvaházi nevelésnek, annak ellenére, hogy ő nem árvaként került be az intézménybe.

Ezt követően került sor a dr. Balogh Jánosról készült portréfestménynek – Gosztonyi Kálmán festőművész alkotásának – a leleplezésére. A művész – aki személyesen már nem ismerte dr. Balogh Jánost – érdekességként elmesélt néhány kulisszatitkot a festmény megalkotásáról; mint elmondta, a képet a professzorról készült több jellemző fotó alapján festette meg. A leleplezés után dr. Fabiny Tibor nyugalmazott egyháztörténész-professzor tartott rövid előadást dr. Balogh János professzor életének és pályájának az árvaházhoz kapcsolódó fontosabb és érdekesebb momentumairól.

A rendezvény védnökei nevében Szirmai Zoltán nyugalmazott esperes köszöntötte az egykori árvaházi lakók találkozójának résztvevőit és az ünneplő közönséget. Hangsúlyozta, hogy a Protestáns Országos Árvaház nehéz sorsú emberek egész generációi számára volt a keresztény életre nevelés szilárd értékrendet biztosító intézménye. Az árvaházi lakók találkozójára ellátogató egykori növendékek közül többen is felelevenítették, milyen volt az élet az egykori árvaházban. A jubileumi ünnepség szeretetvendégséggel és kötetlen együttléttel zárult, amelynek keretében a résztvevők megtekinthették az árvaház régi dokumentumaiból és fotóiból készült kiállítást.

Petri Gábor