Egyházunk egy-két hete

Emlékező és hálaadó istentiszteleten vett részt múlt szombaton a Győr-Nádorvárosi temetőben Kapi Bélának és feleségének a sírjánál a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége, a Kapi család és számtalan tisztelgő a néhai püspök halálának ötvenedik évfordulója alkalmából. Isten igéjét Ittzés János püspök hirdette Jel 14,1–3 alapján.

„A negyvenhét év lelkészi és harminckét év püspöki szolgálat után 1957. április 2-án elhunyt Kapi Béla a Dunántúli Egyházkerület és az egész evangélikus egyház meghatározó egyházférfija volt” – méltatta elődje munkásságát igehirdetésének elején Ittzés János. „Ez az emlékezés most a jövőre nézve erősít meg bennünket” – folytatta. „Mert minden hívő ember közös reménysége fogalmazódik meg abban az igeversben, hogy »a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva«.” Ez az a közösség, amelyik megértette, szívébe zárta és tanúsította Krisztus üdvözítő erejét. A halál ezért nem a végállomás, csupán addig tartó pihenés, amíg meg nem szólalnak az ítélet harsonái. Remélnünk szabad, hogy a tizennégyezer között ott lesz a mi nevünk is. Ez volt a bizodalma Kapi Bélának is, aki utolsó mondatával így tett drága bizonyságot erről a reménységéről: „A kegyelem ajtaján kopogtatok, a többi nem számít!”

A megemlékezés végén a család nevében vitéz Kapi Béla, a néhai püspök hatodik gyermeke mondott köszönetet mindazoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel ezt a kegyeletes alkalmat.

Kiss Miklós