Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 14 - Hol válthatjuk meg a világot?

Keresztény szemmel

Hol válthatjuk meg a világot?

Nemrégiben Strasbourgban voltam. Aki Európa eme fővárosában jár, nem hagyhatja ki a látogatást az Európai Parlament monumentális épületében. A lenyűgöző idegenvezetés végén a kijáratnál a látogató kedvére válogathat – a tagországok nyelvén olvasható – szórólapokból, amelyek az intézményt hivatottak reklámozni. Itt került kezembe a mellékelt plakát, amelynek az üzenetén mélységesen megdöbbentem.

Ez a kis papírdarab – amelyből százával visznek magukkal a látogatók – jól jellemzi és szánalmasan ábrázolja azt az eltorzult gondolkodásmódot, amelyben sokan hisznek, reménykednek ma, és amelytől sorsuk jobbra fordulását várják. Amikor a plakát tervezője a kérdését megfogalmazta, jól tudta, hogy az ember a szíve mélyén keresi a megváltást. Ő erre az igényre megoldásként két alternatívát ajánl. Vajon a kedvenc sörözőnket választjuk-e, ahol az alkohol nyújtotta kábulatba menekülhetünk a való világ problémái elől? Vagy pedig az Európai Parlament honlapját választjuk, így kényelmes karosszékünkből egy kattintással mi magunk is részt vehetünk az egész világ – nem csak az Európában élő emberek – megváltásának munkájában? Csábító ez utóbbi lehetőség: EU-képviselőinkkel együtt mi is tehetünk valamit üdvösségünkért, még akkor is, ha a megoldás a virtuális térben van elrejtve.

Egy ilyen eltorzult világban valóban feladatunk van mindannyiunknak. De nem az, hogy részt vegyünk az üdvösség munkájában, hanem hogy hirdessük húsvét üzenetének evangéliumát. Jézus a világot a golgotai kereszten már megváltotta! Nem virtuálisan, nem politikusi ígérgetés szintjén és nem emberi segítséggel, hanem valóságosan. Meg kell láttatni e világgal, népünkkel, környezetünkkel, hogy ne jóindulatú emberektől, ne politikusoktól, ne az Európai Parlament weblapjától, hanem a kegyelmes Istentől várják üdvösségüket. Mert jó tudnunk és hirdetnünk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van…

Menyes Gyula