Evangélikusok

Kedves barátom, ifj. Záborszky Csaba ajándékkal lepett meg. Mivel sokszor hívtuk gyülekezetünkbe verses szolgálatra, egy CD-t nyújtott át, melyen Ady-, Babits-, Reményik- és Túrmezei-verseket mond. Ez késztetett arra, hogy rövid beszélgetésre kérjem őt.

– Kedvenc versed, Túrmezei Erzsébet költeménye is szerepel az összeállításban; ennek a címét viseli a lemez is. Honnan indultak ezek a csodák?

– 1959. január elsején születtem Balassagyarmaton. Édesapám, aki immár nyolcvanesztendős, és ötvenhat éve szolgál az evangélikus egyházban, Felsőpetényben megszerettette velem a nógrádi embereket, édesanyám pedig az irodalmat. Évente többször kellett verset mondanom a gyülekezet alkalmain.

– Születésed napja Petőfiével esik egybe. Voltak-e még ilyen véletlenül inspiráló csodák az életedben?

– Amikor édesapámat a Szügyi Evangélikus Egyházközségbe hívták meg, a gyülekezet filiái révén közel kerültem két irodalmi hatalmasság emlékéhez. Az egyik Mikszáth Kálmán; ő a mohorai evangélikus templomban fogadott örök hűséget Mauks Ilonának. Szügy másik filiájában, Csesztvén, a Madách-kastély parkjában pedig sokszor töltöttem verstanulással az időt.

– Olyannak ismerlek, mint akinek igen jó emlékezőtehetsége van. Bizonyára segít ez a versmondásban is. Mondhatjuk úgy is, hogy emlékszel a versekre?

– Hála Istennek, jó a memóriám. Amikor idegenvezetőként dolgoztam, sok hasznát vettem. Természetesen a nyelvtudásom is erre alapozódik. A versekre emlékezni kell. Nemcsak a szavakra, a rímekre, hanem a bennük lévő üzenetre is.

Úgy vélem, hogy gyülekezeteink nemcsak az emlékezésben, de a jövő építésében is jó hasznát vehetik Záborszky Csaba verses CD-jének.

gyjs