Élő víz

Az 55. utcán lévő teológiától – Chicagóban! – nem messze sétáltam alig egy hete. Ahogy befordultam az 58. utcába, láttam, hogy az egyetemi gyülekezet templomának falán hatalmas vörös plakát van kifeszítve, óriási felirattal: Ne tégy pontot oda, ahová Isten vesszőt rakott! Végre megtaláltam évek után azt a mondatot, amely húsvét lényege a számomra.

Mindannyian tettünk már pontot életünkben valaminek a végére: lefogyni (már nyolcszor próbáltam), új munkahelyet keresni (a mostani nem tesz boldoggá), tanulni megint (nem vagyok én már húszéves), terveket szőni (kislányom, már nyugdíjas vagyok, az én részem szépen megöregedni), társat találni (már túlságosan megszoktam egyedül, így is jó nekem). Tudnád folytatni a sort?

A kérdés a következő: ki tette a pontot a mondat végére? Te vagy Isten?

Húsvétkor még a tanítványok is, akik három évig éjjel-nappal Jézussal voltak, azt gondolták, hogy Jézus pontot tett a reménnyel, boldogsággal s élettel teli tervek végére. De nem! Isten csak vesszőt tett oda. Jézust eltemették a sírba, de harmadnap feltámadt… – valljuk a hitvallásban. Jézus a feltámadásával azt üzeni: ne temesd el reményeidet, vágyaidat, terveidet, ötleteidet, mert én nem tettem oda pontot.

Azok a mondatok, amelyek végére pontok kerülnek, így szólnak: ez már mindig így lesz, az ajtó csukva, a lehetőség elszalasztva, késő, reménytelen, nem vagy elég jó…

Azonban ha van valami, amit hetek, hónapok, évek óta hordozol magadban, akkor az azért van, mert Isten nem tett pontot oda, csak vesszőt. Arra vár, hogy befejezd a mondatot.

Én vallom Pállal együtt: „Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,31–32)

Ne tégy pontot oda, ahová Isten vesszőt rakott!

Szűcs Marcsi teológushallgató, Lutheran School of Theology at Chicago (Forrás: Erős Vár – az amerikai magyar evangélikusok lapja)