Keresztutak

Az udvarhelyszéki Énlaka a legeldugottabb székely falvak egyike. A tervszerű felújítások miatt egyre javuló erdélyi főúthálózat ellenpárjaként a mellékutakra manapság is jellemző a járhatatlanság, így a Korond és Farkaslaka felőli útról az egytucatnyi kilométer egyórás autózást jelent, esős időben pedig senkinek sem ajánlatos útnak indulnia. A Sóvidéki-dombság festői vonulatai között, Székelypálfalván és Firtosváralján keresztül érünk a Firtos lábainál fekvő, a Firtos-hegyet és az énlaki erdő csúcsát egybekötő hegyhát tetőormán nyugvó, közigazgatásilag Etédhez tartozó településre.

A falu helyén az ókorban a római Praetoria Augusta nevű település és a római légió egyik csapattestének tábora állott – mindez a Dacia provincia keleti részén kiépített limes, vagyis határvédelmi rendszer részét képezte. A középkorban – immáron székely faluként – egy 1331–32-ből származó pápai tizedjegyzékben találkozhatunk először az akkor virágzó Énlaka nevével, amely később számtalan névváltozatban fordult elő. Településszerkezetében a falu napjainkig megőrizte a hagyományos székely falvakra jellemző kialakítást, lakóházainak néprajzi érdekessége a külső tornácos kiképzés. Mai lakói gyümölcstermesztésből és tejtermelésből élnek; ottjártunkkor a nehezen járható úton felbukkanó néhány jármű kivétel nélkül a friss tehéntejet tartályokban szállító személy- vagy tehergépkocsi volt.

Énlaka legfőbb nevezetessége egyházi vonatkozású: a rovásírásemléket őrző unitárius istenháza. „Menjenek csak nyugodtan, a kulcs a bejáratnál van” – igazít útba a szomszéd telken a veteményes felett görnyedő asszony. „A lelkész abban az utcában lakik, a gazdasági épület mögött áll a ház” – mutat az egyik zegzugos utcára a boltból hazafelé igyekvő másik székely. „Menjenek csak, erősen nyomják meg a kilincset a székelykapu kis ajtaján, utána a harangtoronynál húzzák meg a drótot, majd a templom előterében egy szögre akasztva találják a kulcsot” – kapjuk ott a részletes tájékoztatást.

A fallal körülvett templom mellett első világháborús emlékmű található, illetve az unitárius temető sírkövei állnak. Az említett tizedjegyzékben önálló egyházmegyeként említett közösség temploma a tatárjárás előtt, a 13. század elején épült a helyén a római korban emelt Jupiter-szentély alapjaira. Az épületet a 14. században gótikus stílusban építették át, majd a 16. században ismét felújítást végeztek rajta. 1661-ben a falut sújtó tatár betörés következtében beomlott a templom mennyezete, és elpusztultak a freskók. Az eredetileg boltíves mennyezetű, kőkeretes ablakokkal ellátott templomot 1668-ban hozták rendbe. Ekkor készült festett kazettás mennyezete. Páratlan értékét a Székelyföld történetét és emlékeit lejegyző Orbán Balázs által felfedezett, hun-szkíta eredetű székely rovásírásemlék adja. Az orgonához legközelebbi kazettában található felirat a következő: „Georgyius Musnai, csak egy az Isten”, utalva a készítőre, Muzsnai Györgyre, illetve az unitáriusok hitbeli alapvetésére. A szószékkorona és az Úr asztala 1758-ban, a karzat 1770-ben készült; az orgonát 1848-ban Segesváron készítették. Kisharangját 1795-ben, a nagyot 1925-ben öntötték Nagyszebenben.

A település jövőjére nézve fontos feladat a helyi fiatalság megtartása, boldogulásának biztosítása. Jó irány az – Erdély magyarok lakta vidékeire napjainkban általánosan jellemző – turizmusfejlesztés, amelyet például a főváros V. kerületéből (főként az ottani unitárius közösség közbenjárásának köszönhetően) folyamatosan érkező támogatás is elősegít. „Naponta négy-öt magyarországi autó is jön, sőt nemrég egy budapesti orvos házaspár itt, az unitárius templomban tartotta esküvőjét, és a lagzi is a faluban volt” – halljuk a helyiektől. Énlaka él és élni akar.

R. N.