Kultúrkörök

A közelmúltban látott napvilágot Branczik Márta és Demeter Zsuzsanna Budapesti építkezések állomásai című kötete. Az olvasó, miközben képzeletben megteszi a millenniumi földalatti vasúton a két végállomás, a Vörösmarty tér és a Mexikói út közti utat, megismerkedik az útvonal legfontosabb épületeivel, a 19. századnak és a 20. század elejének emlékezetes építkezéseivel. Állomások a föld alatt és a föld felett: gyönyörködésre, nosztalgiára okot adó felvételek, rajzok – nem kevés tanulsággal.

Aki kedveli az igényes kiállítású, vaskos könyveket, és azt sem bánja, ha borsosnak tűnő árat kérnek el érte az üzletben, nem fog csalódni. Különleges utazásban lehet része a száz-egynéhány évvel ezelőtti Budapesten. Az úton két kiváló szakember – mindketten a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának a munkatársai – szegődik mellé; vezetik, mesélnek neki, és meséltetik az épületeket: klasszicistát és szecesszióst, elpusztultat és ma is állót egyaránt.

Néhány évvel ezelőtt a kisföldalatti megállóiban kiállítást rendeztek a múzeum művészettörténészei, melyben bemutatták – elsősorban a Kiscelli Múzeum anyagának segítségével – az állomások közelében álló legfontosabb, legkarakteresebb épületeket, a környék beépítésének történetét, sőt kitekintve egy-egy jelentős, a város arcát meghatározó építész munkásságát. Ez a népszerű kiállítás szolgált a kötet alapjául.

A bátran, szellemesen szerkesztett könyv Pest-Buda, Budapest építésének azt az időszakát mutatja be, amelyet elfogultság nélkül a város első virágkorának nevezhetünk. Ebben az időben fejlődött vidékies, poros kisvárosból európai, világszínvonalú fővárossá – még ha ma kicsit rosszízűek is ezek a jelzők.

A kontinens első földalatti vasútját építik Budapesten – ezt idézik fel az első felvételek. Látjuk a földkotró gépet, a födémszerkezet építését, a könnyed kis állomáslejárókat, az első kocsik egyikét és azt, hogy a Városligetben feljön a szerelvény a felszínre. (Emlékszik még erre valaki?)

Amikor pedig elindulunk képzeletbeli utazásunkra, minden egyes megállónál kiszállunk, körülnézünk a felszínen. Vezetőink régi fotók segítségével megmutatják Pest egykori arcát, emellett tervrajzokat, nyomtatványokat is felvonultatnak, hogy jobban megértsük a város fejlődésének folyamatait. Sőt egy-egy jeles építész nyomába eredve – újabb képek, rajzok révén – nagyobb összefüggéseket is felismerhetünk. Az illusztrációk segítenek ráismerni a még álló épületekre, elképzelni a már lebontottakat, mi több, a meg nem épülteket is. Mennyit változott azóta a Deák tér arca? Milyen lenne a Parlament, ha Feszl Frigyes nyerte volna meg a pályázatot? Vagy a bazilika, ha Ybl Miklós nem gondolja tovább Hild József terveit? Megnézhetjük a millenniumi kiállítás rég feledésbe merült pavilonjait vagy azt, hogyan épült az új Nyugati pályaudvar a régi köré. Ráadásul az elsők között sétálhatunk körbe az állatkertben is!

A lapokról, az épületekről hihetetlen ötlet- és formagazdagság, merész nagyszerűség és optimizmus sugárzik: jó értelemben vett „nagyravágyás”. Persze a város „árnyékosabb” területeinek világa nem látható egy ilyen utazáson.

Igen, lehet kételkedni abban, hogy Budapest száz évvel ezelőtt érdekes város volt. Az sem biztos, hogy sokkal olcsóbb volt itt az élet. A képeket nézegetve azonban úgy tűnik, egyéni arca volt, szerethető volt, emberi léptékű volt, tisztább és zöldebb, mint ma. A sok közül ez az egyik tanulság. A másik, hogy vegyük észre a régit, az avíttban, a romosban a szépet, a menteni valót. A többit pedig vonja le ki-ki saját maga számára.

Zászkaliczky Zsuzsanna