Kultúrkörök

„Hogy élne Istennek ’s Hazájának szentől”

Tragikus élet adatott Tótfalusi Kis Miklósnak, az egyetemes magyar kultúra egyik legnagyobb hatású könyvnyomtatójának, ki ifjú fejjel tanulni ment ki a messzi Amszterdamba, hogy ott sikeres nyomdásszá váljon. 1685-ben a maga költségén megjelentette a magyar nyelvű Bibliát, majd hazatérvén Erdélybe, Kolozsvárott folytatta könyvkiadói tevékenységét. Az önálló betűkészletet létrehozó mester azonban nem lett próféta a saját hazájában: 1702. március 20-án megkeseredett emberként hunyt el.

Bizony példát vehetnénk emberségéről, magyarságáról és alázatáról. Mert ugyancsak tanulságos élete volt Erdély derék könyvnyomtatójának, kiről tanára, majd később atyai jó barátja ezt írta: „Hogy élne Istennek ’s Hazájának szentől; / Mindent félre tészen illyen szeretetből.”

A történelmi Szatmár vármegye ma Romániához tartozó helységében, Alsómisztótfalun született Kis Miklós nagybányai és nagyenyedi tanulóévei után 1680-ban Amszterdamban teológiát tanult. Nem sokkal később azonban abbahagyta, hogy belevágjon a nyomdászmesterség fortélyainak elsajátításába. Kiváló betűmetszővé vált, egész Európából kapott megrendeléseket.

Az évszázadokon át a világon mindenütt kedvelt, Anton Jansonnak tulajdonított betűtípusról 1954-ben derült ki, hogy valójában Tótfalusi alkotása. Janson ugyanis az erdélyi mester hazatérése után egyszerűen átvette az Amszterdamban maradt örökséget, amelynek felhasználásával adta ki a maga könyveit. Ezért tisztelték sokáig e betűtípus létrehozójaként. Tótfalusi nevéhez fűződik ezenkívül az első grúz nyomtatott ábécé is.

Amszterdami sikereit jellemzi, hogy nemcsak Hollandiából, Lengyelországból, Németországból, Angliából és Svédországból kapott megrendeléseket, de a grúz fejedelemnek, Cosimo Medici toscanai hercegnek, valamint a Vatikánnak és a bécsi jezsuitáknak is dolgozott. Még a távoli Kínából is kértek tőle könyveket. Úgyhogy nyugodtan mondhatjuk: nemzetközi megbecsülést és hírnevet szerzett.

Tótfalusi 1685-re úgy érezte, elérkezett az ideje, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett tervét: Amszterdamban a maga költségén háromezer-ötszáz példányban magyarul kinyomtatta a teljes Károli-Bibliát, majd külön az Újtestamentumot, illetve a Zsoltárok könyvét. Utóbbit már négyezer-kétszáz példányban jelentette meg.

Vagyonának jelentős részét a magyar nyelvű Biblia kiadására fordította; munkája során felülvizsgálta, illetve korrigálta a Károli-fordítást. 1689-ben aztán hazahúzta a szíve: megszüntette virágzó amszterdami műhelyét, és Kolozsvárra költözött, hogy ott nyomdát alapítson. Bethlen Miklós e szavakkal köszöntötte: „Csak lopd el Hollandiának mesterségeit, és csináljunk Erdélyből egy kis Hollandiát!”

A már „haldoklónak” mondható Erdélyi Fejedelemségben Tótfalusi felújította a református egyház kolozsvári nyomdáját, és 1693-tól mintegy száz igényes, többségében világi könyvet adott ki. Arra törekedett, hogy minél olcsóbban minél több magyar nyelvű Bibliát jelentessen meg; a műveltség terjesztése érdekében pedig tankönyvek, verseskötetek, naptárak is kikerültek nyomdájából.

Lektori, kiadói tevékenysége, de leginkább a bibliakiadásban tett változtatásai – például a helyesírás egységesítése – azonban a református egyház vezetésének ellenszenvét váltották ki. Hazatérése után nem sokkal éles hangon kezdték támadni bibliafordítását. Tótfalusi Kis Miklós persze védekezett. Igazának védelmében 1697-ben latinul megjelentette az Apologia Bibliorumot, melyben indokolta a fordításbeli változtatásokat, illetve helyesírási elveit. A következő évben pedig kiadta a Maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége, melyet az irégyek ellen, kik a közönséges jónak ezaránt meggátolói, írni kénszeríttetett címet viselő röpiratát, amelyben ellenfeleit próbálta leleplezni. Csakhogy ez a két mű olaj volt a tűzre, az eredeti Károli-fordításhoz ragaszkodó ortodox egyházi vezetők az 1698-ban tartott enyedi zsinaton állításainak visszavonására és az eklézsia megkövetésére kényszerítették. Tótfalusi alázatára jellemző, hogy végrehajtotta a zsinat kegyetlen utasítását.

Testileg-lelkileg összetörve halt meg 1702-ben Kolozsvárott. Kőkoporsóját népünk legszebb temetőjében, a kolozsvári Házsongárdon mind a mai napig megtalálhatjuk (Herepei János útbaigazítása szerint „a bal oldali főúttól keletre s a második keresztút felett elterülő tábla közepe táján”). Sírjára Pápai Páriz Ferenc 1702-ben írt emlékversét vésték: „Tótfalúsi Miklós nyugoszik ez helybe, / Magyar-Ország szülte, Erdély fel-nevelte / Hollándia nagy dolgokra készítette; / De, a’ mint intézte, nem adta szerentse. / Mondjad úton-járó, Nyúgodjék meg teste! / Búsúlt Lelkének lett Isten békesége: / Idegenségünket az Isten ne nézze; / Támaszszon hazánknak inkább mást helyette!”

Jezsó Ákos