Egyházunk egy-két hete

A budavári Schütz kórus és ötven éve szolgáló karnagya, a budavári evangélikus gyülekezet vezetői, de még a zeneszerző Sulyok Imre is nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor evangélikus templomban keresztútról, stációkról énekeltek. A nagypéntek esti istentiszteleten a Máté-passió előadásával párhuzamosan új betanítású kisoratóriummal léptek elő, sőt az orgonát fúvósok hangjával helyettesítették. Mindezzel kapcsolatban fölmerül az a kérdés, hogy szabad-e, helyes-e átvenni egy másik egyház liturgiájában használatos szövegeket és kegyességi gyakorlatot. Teológiailag megalapozott válaszunk erre az, hogy csak értékek átvételéről lehet szó, ezt azonban teljes bátorsággal megtehetjük.

Liszt Ferenc művének, a Via crucisnak az előadása kiváló példa ezen elv alkalmazására. Kétségtelen, ehhez szükséges volt az, hogy a mű Wittgenstein hercegnő megrendelésére készüljön, illetve hogy a szövegek ellenőrzésen menjenek keresztül, vagy eleve „Szentírás-konformak” legyenek. A közös hitéleti örökséghez tartozó latin himnuszok, de még inkább a német korálok bizonyító erővel hangzanak a protestáns templomban is: igen, lehet a kálváriaúton zarándokolni identitásunknak az – akár csupán időleges – elvesztése nélkül is. A budavári evangélikus templomban sok „hasonló elven” megrendezett ünnepi alkalom volt már. Most tehát az oratórium hallgatása közben a fúvósok hangja nem csupán a zeneszerzői újításra hívta fel a figyelmet, hanem a mű ökumenikus jellegére is.

A Csorba István dirigálta, gondosan kimunkált előadás okán érdemes talán utalnunk arra is, hogy a hatvannyolc éves Liszt Ferenc már 1879-ben érzékelte, hogy művének befogadását, értelmezését felekezeti különbségek is befolyásolhatják, mindemellett csodálatos, ahogyan nyomon követi a fájdalmak útján haladó-leroskadó Jézust megváltói útján.

Ha pedig a merészségről mondottak vagy éppen az ökumenizmus hangsúlyozása erőltetettnek tűntek volna bárkinek is, bizony meggondolandó – és nem látszik véletlennek –, hogy az első magyarországi bemutatóra csak ötven évvel a mű megírása után került sor.

Köszönet jár a szólistáknak, a zenészeknek és a kórusnak, hogy védik (schützen) az eddig elért eredményeket, és jogos reménnyel tölt el, hogy a budavári közösség további merész lépésekre is képes, így a zenei formanyelv teljes istentiszteleti megújítására is, éspedig tisztes és okos arányokban. Összhangban a két zeneszerzővel, akiknek egy-egy műve bemutattatott. E sorok írója mindazonáltal szeretne szövegében teljesen biblikus és rockzenéből építkező muzsikára épülő istentiszteleten is részt venni. Ez az előretekintő bátorság hangja.

Dr. h. Széchey Béla József

Regionális hozzárendelés: Budavári Evangélikus Egyházközség