Keresztény szemmel

Nyolc óra; a konfirmandus-hétvége résztvevői éppen megérkeznek a révfülöpi konferencia-központ ebédlőjébe a reggeli tornából, hogy leüljenek enni. Előttük a reggeli: kemény, száraz kenyér és hideg víz.

Némi megdöbbenést látok az arcokon, de én szívélyesen köszöntöm őket, és elmagyarázom: Révfülöpnek – mint nevében is benne van – Néri Szent Fülöp a katolikus védőszentje, akit a Legyetek jók, ha tudtok című filmből ismerhetnek. Mivel az ő legkedvesebb ünnepnapja virágvasárnap volt, kedvenc igei szakasza pedig az a páli mondat, mely szerint „tudok szűkölködni és tudok bővölködni is”, Révfülöpön régi hagyomány, hogy ezen a napon nagyon „szűkölködő” a reggeli, és „bővölködő” az ebéd. „Most pedig, ahogyan szoktuk, egy imával kezdjük el az étkezést” – zárom mondandómat.

Az ima után percekig rágcsálom saját száradt kenyeremet – a konfirmandusok szintúgy. Miután legyűrtem, a gyerekek felé fordulok, akik még saját kemény eledelükkel birkóznak, és hozzáteszem: „Elfelejtettem mondani, hogy ma még egy ünnepnap van: április 1., úgyhogy ha van egy fél perc türelmetek, megkapjátok az igazi reggeliteket.” Ekkor a (beavatott) pincérek segítségével feltálalom nekik a friss, omlós kalácsot, a vajat, a dzsemet, a mézet és a kakaót. Óriási a hangzavar, a nevetés. Az átverés sikerült.

Szerencse, hogy csak tréfa volt. Mert engem is megdöbbentett, hogy milyen könnyű hatásosan, sima szavakkal hazudni. Félig igazak a tények, mert Néri Szent Fülöp valóban létezett, és Pál valóban leírta azt a mondatot Fil 4,12-ben, de hamisak a kapcsolódási pontok – a magyarázat mégis a lehetségesség látszatát kelti. Elég, ha összeszedek néhány félinformációt, jól vagy kevésbé ismert alakokra – Pálra, Néri Szent Fülöpre – hivatkozom, könnyedén összekeverek össze nem illő dolgokat, és íme, a hallgatóság már rágja is a szinte ehetetlen ételt – ünnepi reggeli gyanánt. Némi gyanú lappang ugyan bennük, de elfogadják, mert olyan hatásosan hangzik. Megdöbbent mindez, mert rádöbbenek, hogy milyen könnyű átverni a másikat – és így milyen könnyen megy, hogy bennünket verjenek át felelőtlenül mások, s velünk etessenek meg mindenféle hulladékot.

Politikusok és újságírók, krimiszerzők, ezoterikus tanítók és szektaalapítók ismerik és művelik magas szinten ezt a technikát – a félinformációkon alapuló átverés technikáját. És csak a reménység él bennünk, hogy közülük többeket a belső emberség, az erkölcs visszariaszt attól, hogy éljenek is ezzel a lehetőséggel. Mindenesetre úgy érzem, a kísértés egyre nagyobb, és egyre többen nem tudnak neki ellenállni.

Magam is voltam olyan békés, ünnepélyes rendezvényen, ahonnan hazatérve a tévéből tudtam meg, hogy szélsőséges, gonosz elemek gyülekezetébe keveredtem – mindenesetre a kameravágások, a kommentárok mintha egy másik eseményről szóltak volna, mint amelyen én jelen lehettem… Magam is olvastam A Da Vinci-kódot, amelynek elemeiről a gimnáziumi rajzórán tanultunk – és amely összességében valójában színtiszta mese. Beszélgettem már vallási közösség elragadtatott hívével, aki úgy dobálózott a bibliai idézetekkel, mint más a pingponglabdával, még meg is szégyenített hatalmas bibliaismeretével – és csak utólag raktam össze, mekkora őrültségeket hordott össze. A hatásos érvelésekre támaszkodó félrevezetés nem ismeretlen számomra. Ami megriaszt, az az a tudat, hogy én is képes vagyok erre.

Engem persze ment a tény, hogy egy egyszerű áprilisi tréfáról volt szó, s hogy utólag saját kezemmel szolgáltam föl a gyerekeknek a friss, foszlós kalácsot. A bennünket érő átverések igazi nagyágyúi azonban vajmi ritkán teszik meg ezt a gesztust: nem leplezik le magukat, és nem állítják helyre azt a rendet, az igazságot, amelyet ők maguk rúgtak föl. Kezdem félteni konfirmandus gyermekeimet: észreveszik-e, ha ennél sokkal gonoszabb szándékkal akarják őket félrevezetni? Születik-e bennük elég bölcsesség ahhoz, hogy átlássanak ezeken a játékokon?

Mindenesetre én megkaptam a büntetésemet: bő két órával a történtek után a srácok nem hitték el nekem, hogy a horvátok megvertek minket a vízilabdadöntőn…

Hegedűs Attila