Keresztutak

A hajótörött házasságok és az elváltak lelkigondozása Amerikában és Magyarországon címmel hirdette meg bibliaóráját április 12-ére az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) az Országos Egyházi Iroda épületébe. A téma izgalmas és aktuális, hiszen Magyarországon majdnem minden második házasság felbomlik…

Nyitóáhítatában a női missziós munkaág vezetője, B. Pintér Márta Mal 2,10–16 alapján hirdette Isten igéjét. Az ősi üzenet félreérthetetlen: „Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől – mondja az Úr, Izráel Istene –, mert erőszak tapad ruhájára – mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” Ezekből a kemény mondatokból két dolog nyilvánvaló; az első az, hogy a válás nem a mi modern korunk tünete csupán. Vannak időszakok, amikor dekadens társadalmi jelenséggé válik. A prófétai ige másik üzenete: Isten a házastársi hűséget áldja meg, mert a házasság, a család az ő teremtési rendjéhez tartozik. Ajándék. Jézus is erre gondolhatott, amikor azt mondta: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Mk 10,9)

Szabó György építész, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője, négy gyermek édesapja a Házas Hétvége mozgalomról számolt be, amelyet három évvel ezelőtt kezdeményeztek a kerületükben. Eredetileg a katolikus egyházból indult a kezdeményezés, hogy találkozások, szemináriumok révén megszilárdítsa és megerősítse a házastársi kapcsolatokat. Ha a férj és a feleség nem beszélgetnek, nem fordítanak tudatosan időt egymásra, akkor házasságuk boldogságát a megszokás, a kiüresedés és az elhidegülés örömtelen szürkesége válthatja fel. Az egymás iránti szeretetre vigyázni kell. „Az az ösvény, amelyen nem járnak, idővel elgazosodik” – mondta szellemesen az előadó. Ezeken a közös hétvégéken a házastársak feladatokat is kapnak, melyeknek a megoldása elmélyítheti kapcsolatukat. A házaspárok közösségében pedig megosztják egymással tapasztalataikat. Ez a mozgalom tulajdonképpen meg akarja előzni, hogy a házassági krízisek válással végződjenek.

A Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat vezetője, Szarka Miklós terjedelmes tanulmányt írt a Credo című evangélikus folyóiratba (Lelkészházasságok válsága és gondozása). Erre hivatkozva ismertette előadásában B. Pintér Márta azt a sajnálatos tényt, hogy a lelkészek körében is egyre gyakoribb a házasságok felbomlása. Ez nemcsak az elváltak számára jelent sok gyötrelmet, vívódást és fájdalmat, de kihat a gyülekezetek életére is. Bizonyos esetekben megbotránkoztatja és megosztja a gyülekezetet, veszélyezteti a szolgálat hitelességét.

Ugyanakkor nagy szükség van arra is, hogy a már elvált emberek feldolgozhassák házasságuk kudarcát, az őket ért traumát. Tavaly augusztusban ezért vett részt egyházunk egy úgynevezett talpraállító tanfolyam megszervezésében. Az előadó Craig Henry, az amerikai The Chapel elnevezésű baptista gyülekezet lelkipásztora volt. Előadása végén B. Pintér Márta ennek a tavaly nyáron tartott alkalomnak a tematikáját ismertette. Zárásul egy levélből idézett, amelyet az augusztusi tanfolyam után kapott református lelkész testvérétől, aki felhatalmazta arra, hogy bármilyen nyilvánosság előtt közölheti. „A konferenciát követő napokban megérlelődött bennem a szándék, hogy két év után újraegyesítsük a családunkat. Nagy örömöm, hogy ebben volt feleségem, M. is partner. Amikor a hét végén, a negyvenharmadik születésnapomon elmondtam, együtt sírtunk a gyerekeinkkel. Mindebben az segített, hogy a konferencián számomra is megszólalt Isten kegyelmének jó híre és az a felszabadító üzenet, hogy az életünket kezünkbe vehetjük a kegyelemre hagyatkozva, és ebben semmi és senki nem lehet gát.”

A hozzászólásokban megfogalmazódott, hogy a válás bonyolult folyamat, okai szerteágazóak, mint a növények hajszálgyökerei. A problémát tehát nem lehet sablonosan kezelni. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a teológián tanuló fiatalokat is fel kellene készíteni a házasságra, a házassági konfliktusok feldolgozására, továbbá hogy mentálhigiénés tanfolyamokat kellene tartani – akár a gyülekezetekben is.

Az EBBE-ülés egyik résztvevője felidézte egy fiatal lelkész házaspárral való, évekkel korábbi találkozását. Arról beszélgettek, hogy miként lehetne csökkenteni a felbomló házasságok számát. A fiatal lelkésznő váratlanul így adta meg a kérdésre a választ: „Szeretem a férjem, mert szeretni akarom!” Ez az Ady-verset idéző megfogalmazás azt a tudatosságot, elhatározást fejezi ki, hogy vigyázunk a szívünkre, az érzéseinkre. Tudatosan vigyázunk a házasságunkra! Esküvel is ígértük egymásnak: „…igazán szeretem, hűséges házastársa leszek. Isten rendje és igéje szerint, holtomig, holtáig el nem hagyom…”

E nélkül az akarás és szándék nélkül a mentálhigiénés tanfolyamok sem tudnak segíteni kríziseinkben. „Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” – ezt a tudatosságot kéri tőlünk az Isten is.

I. P. K.