A hét témája

Valóban itt a tavasz. Hallottuk ezt mostanában több férfitól is, akik közben sokatmondó tekintettel végignéztek rajtunk vagy a mellettük elhaladó lányokon. Egyesek ezt kacér szemöldökfelhúzással, tenyerüket összedörzsölve, magabiztos és türelmetlen várakozással pedzegették, mások kissé pironkodva, valamelyest szorongással telve. Egy azonban közös bennük: mindegyiküknek beindult a fantáziája…

De nem csak arról van ám szó, hogy tavasszal dolgoznak a hormonok… (mint a bagzó macskáknál vagy a Duna-parton egymás hátát taposó vadkacsáknál). A férfiak vizuális lények. Borzasztóan fogékonyak a látottakra. Vágyják is a vizuális ingereket, ezért sem véletlen, hogy erkölcsi nézeteiktől függetlenül s nemegyszer barátnőjükre, feleségükre való tekintet nélkül is megnézik a szépet, az esztétikusat, a figyelemfelkeltőt. Megnéznek olyat is, amit lehet, hogy elvetnek vagy megvetnek, olyat is, ami ha jobban megnézik, nem is igazán tetszik nekik. Sőt néha nem is tudatosan teszik mindezt, gondolatilag talán nem is tudnának magyarázatot adni erre a cselekedetükre, annyira ösztönösen működik. Egyszerűen a szép vonzza a szemüket… Evolúciós felszólítás, hogy nyitott szemmel járjanak a világban.

Ne haragudjunk mi, nők a szép szemeikre… Már csak azért sem, mert nekünk meg a szemeik tetszenek. Talán az evolúció nem véletlenül alakította így az érem másik oldalát sem. Kutatások szerint ugyanis a nő számára a férfi szeme az elsődleges, ami szimpátiát, majd vonzalmat kelthet. Ezt a testrészüket nézzük meg először, mi ennek szépségét – és azt, amit elárul tulajdonosáról – keressük-kutatjuk és csodáljuk.

Ahhoz tehát, hogy egy nő és egy férfi kapcsolatba léphessen egymással, szükséges, hogy a férfi szemlélődhessen. A nő is csak így tudja megtalálni a neki tetsző szempárt, hogy aztán a látottakon túl mindketten jobban megismerhessék a másikat, hogy a biológiáról a hangsúly majd valamelyest áttolódhasson az érzelmekre, a gondolatokra is…

Hiszen nem vagyunk sem macskák, sem vadkacsák. Génjeink továbbörökítése tekintetében mi, emberek sokkal többet várunk a megtalált pártól. Sokkal több ponton szeretnénk hozzákapcsolódni, mint csupán a testi vonzalom szintjén. Szeretnénk vele beszélgetni, vitázni és egyetérteni, sokféleképpen szórakozni, sok mindent megosztani.

A kacsafiú nem gondolkodik el azon, hogy vajon tetszik-e annak a kacsalánynak, akinek udvarol, a macskalány számára sem kérdés, hogy az a macskafiú lesz-e gyermekei apja, akire vágyik. Az állatoknál a természetes szelekció eldönti a kérdést. Az ember viszont – ebben is – sokkal-sokkal bonyolultabb. A tavaszi zsongás pont ezért frusztráló is valamelyest a nyilvánvaló örömei mellett. A lányban felmerül a kérdés: bennem mi tetszhet egy fiúnak? Nekem is parányi ruhákban kellene mutogatnom magam? De hát nekem túl nagy/kicsi az orrom/szemem/fülem/hasam/mellem/fenekem… És ilyenkor jön a jogos düh: miért mindig csak a külcsín számít, amikor az értékeim belül (is) vannak?

A fiúknak pedig a tettek mezejére „illik” lépniük, ha már tényleg minden és mindenki „zsong”, ha már tényleg ennyire nyílt a felhívás a keringőre. Mit fog szólni, ha odamegyek? Mi van, ha leégek, kinevet, rám se hederít? Mindez, a nézelődő és lépni vágyó, de tanácstalan és bizonytalan fiú oldalán, ugyanúgy szorongáskeltő lehet, mint az „árgus szemeknek kitett” lányok helyzete.

Arra, hogy ezek miatt nincs sok okunk a szorongásra, megint csak a biológia figyelmeztet: lányok, a fiúk szeme nem a mindent megmutató cicababákra van csak kiélesedve! Nem vitás, megnézik a feltűnőt, de ugyanúgy meglátják az épp csak libbenőt, a könnyed mozdulatot, a lobogó hajat, a kedves vagy heves gesztikulációt – általában a mozgást és a formákat. De meghallják a csilingelő hangot, a nevetést, az egybehangzó véleményt, a kedves szót is. És ahogy te sem értesz egyet mindig a barátnőiddel abban, melyik a vonzóbb férfi, ők sem látnak mindannyian ugyanúgy… Nekik is más és más az ízlésük. Lehet, hogy a tiédtől is eltérő, és valakinek közülük pont az tetszik benned, ami neked nem tetszik magadban.

S fiúk, a szép szem nem csak a hosszú szempilláktól és ragyogó kékségtől lehet szép… Ezektől a tekintet még lehet „üres”. A szem, amely tükrözi gazdag bensődet, amely csillog, vagy ha kell, érzelmeidet kifejezve villog, amely sugározza lendületedet, erődet, amelyben látszanak világmegváltó gondolatok, értelem, humor – kinek mi tetszik –, az tud igazán vonzani! Elcsépelt, közhely, de tényleg a lélek tükre… A tekinteteddel nyert ügyed lehet, minden más csak azután jön!

A biológiát soha nem fogjuk tudni teljesen legyűrni, és nem is lenne jó, ha megtehetnénk, ha a természet ellen hatnánk. Valamivel egyszerűbb dolgunk van, ha megpróbáljuk megérteni és gondolataink, értékeink által törekvéseit a helyükön kezelni. Tavasszal és évszaktól függetlenül is.

Csenki Laura és Erdős Ágnes