A hét témája
Van nevem, csak nem használom
Nem hittem volna, hogy valaha is abbahagyom az étlap tanulmányozását egy olyan levesnél, amelynek összetevői között első helyen van felsorolva a sárgaborsó. De miután elolvastam az étel nevét, tudtam, hogy semmi másra nem vágyom, és kettőnk sorsa ezen a ponton összekapcsolódott. A leves neve ugyanis ez volt: Ovis trükkök.
A szemem előtt mennyei eledelként megjelenő ennivaló egészen pontosan sárgaborsó-krémleves volt baconnal és sült hagymával. Az étlap pedig tele volt még hasonlóan jó nevekkel… Főételnek Nagy zabálás? Desszertnek Nagyvárosi kislányok? Asztaltársaságunk pedig még engem is meglepett, amikor egyetértett abban, hogy a halakat, kagylókat és polipokat felvonultató fogás nevében Santiago csakis Az öreg halász és a tenger főhősével lehet azonos.
Eszembe jutott Jákób tusakodása (1Móz 32,24–29): miután egész éjjel küzd az angyallal, hajnalban abbahagyják a harcot, és bemutatkoznak egymásnak. Milyen furcsa helyzet. Jákób megkapja az Izráel nevet, de kérdésére, hogy kivel is párbajozta át az éjszakát, csak egy kérdést kap válaszul: „Ugyan miért kérded az én nevemet?” (29. vers; Károli-fordítás)
Mert tudni szeretném, hogy ki vagy… Mert nem elég, ha szemtől szemben állsz velem. Mert valahogyan szerepelned kell a másnapi asztalnál elmondott történetemben… Mert tudni akarom, hogy az e-mail tetején feladóként megjelenő sor te vagy…
Egyszer eljátszanék azzal, hogy egy bemutatkozásnál semmit sem mondok. Vajon minek neveznél másnap? Mit gondolnál rólam, hogyan emlékeznél rám? Vagy rögtön kiakadnál?
– Hogyhogy nem hívnak sehogy?!
– Hát tulajdonképpen van nevem, csak éppen nem használom…
N. B.