A hét témája

Ha írni kell…

Nemrégiben futottam össze először a filó műfajával. Érdekes találkozás volt, eleinte nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, és azt sem mondhatom, hogy mostanra sikerült békét kötnünk. De be kellett látnom: néha hasznos lehet. Nem történt semmi, eseménytelen napok követik egymást, de neked mégis írnod kell valamit? Hát tárd fel lelked legmélyebb kis bugyrait, mutasd meg a világnak, menynyi mély értelmű gondolat lakozik benned: írj egy filót! Nincs szükség említésre méltó történésekre, elég a világnak egyetlen apró kis rezdülése, amelyet ha érzékeny művészlelked ügyesen kiértékel, gondolatok százai követhetnek. Éljen a korlátok nélküli eszmefuttatás az életről, a világmindenségről meg mindenről!

Némi gyakorlattal akár fél óra alatt remek kis írást készíthetünk – persze nagy segítség, ha ismerjük a műfaj mesterfogásait. Indítsunk a világ dolgain elmélázó mondattal. Ez lehet egészen személyes (például: „Ma reggel, miközben a buszon préselődtem a szürke tömeggel, különös dolgot vettem észre…”) vagy mindenkire vonatkozó, enyhén dorgáló (például: „Rohanunk, mindig csak rohanunk, sokszor észre se vesszük, mi vesz körül minket”). Ezután fejtsük ki, milyen gondolatot ébresztett bennünk a jelenség – minél megfoghatatlanabb, ködbeveszőbb kérdést feszegetünk, annál jobb. Az ügyesen elhelyezett elgondolkodtató kérdések az igazi filó lelkei: Vajon észrevettük-e…? Hát csak ennyiből állna a…? Tudjuk valójában, mit jelent a…? Tényleg igaz volna, hogy…? Ha nem tudjuk a választ, az se baj – ha jól csináljuk, már a kérdés bölcsességével lenyűgözhetjük az olvasót.

Kétféle befejezés közül is választhatunk. Ha valóban született bennünk valami sokatmondó gondolat, kézenfekvő, hogy ezt mint az eszmefuttatás tanulságát megosszuk az olvasóval. Ha viszont igazából fogalmunk sincs, miről beszélünk, akkor válasszunk valami egészen sejtelmes lezárást, sokszor egy egyszerű „talán…” vagy „nem tudom…” is megteszi, azonban ilyenkor nagyon fontos, hogy kitegyük a három pontot a mondat végére, mutatva, hogy tulajdonképpen azért gondolunk valamire, valami konkrétra, de nem fogalmazzuk meg, mert eszünkbe se jutna az olvasó elmélkedésének útját állni.

A legfontosabbat azonban még nem mondtam: egyetlen filó sem születhet meg, ha közben nem érzed, hogy okos vagy. Igen, hogy te vagy a világ legokosabb embere…

Naszádi Kata