Élő víz

Krisztus-hívőnek, kereszténynek lenni az anyaszentegyház bármelyik ágazatában – tehát a világökumenében – annyit jelent: ha hosszú és nehéz útra indulunk, teljes szívünkből rábízzuk magunkat, életünket és jövőnket Isten gondviselő irgalmára, Krisztus Urunk végtelen kegyelmére.

Egy ilyen hosszú és nehéz útra indulás természetesen azt is jelenti, hogy saját magunkat is gondosan előkészítjük, szüntelenül éberek vagyunk, és nem félünk az erőfeszítéstől. A keresztény hívő embernek azonban minden ilyen nehéz úton valami csodálatos többlete is van, amely másoknál hiányzik. Közelebbről az, hogy félelmek és minden bizonytalanság nélkül rábízhatja magát az irgalmas Istenre, Krisztus Urunk végtelen kegyelmére! Legyen szó akár egy veszélyekkel teli földi útról, akár pedig gyorsan lepergő, egész földi életünkről!

Az alább közölt csodálatos „úti áldást” a 4. századból – tehát még az őskereszténység legutolsó időszakából – reánk maradt, ír nyelvű kéziratos kódexben fedezték föl. Azóta a világ, az ökumené egyházaiban számos nyelvre lefordították. Az alábbi, magyar nyelvű változata az egyik régebbi, német nyelvű fordítás alapján készült, és az Erős Vár című amerikai magyar egyházi lapban jelent meg 1994-ben.

Az Úr legyen előtted,

hogy a jó utat mutassa neked.

Az Úr legyen melletted,

hogy téged karjába zárjon,

és megvédjen a veszedelmektől.

Az Úr legyen mögötted,

hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.

Az Úr legyen alattad,

hogy felfogjon, ha leesel.

Az Úr legyen tebenned,

hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.

Az Úr legyen körülötted,

hogy megvédjen, ha mások rád rontanak.

Az Úr legyen fölötted,

hogy megáldjon téged!

Így áldjon meg téged a jóságos Isten,

ma, holnap és minden időben!

Közli: D. dr. Nagy Gyula