Kultúrkörök
Még egyszer Tótfalusi Kis Miklósról
A nagy magyar nyomdásszal kapcsolatos események ezzel nem értek véget. Ezért szeretném kiegészíteni Jezsó Ákos írását azokkal az eseményekkel, amelyek az utóbbi évtizedben történtek.
Egy erdélyi körutazás alkalmával a Házsongárdi temetőben megdöbbenve tapasztaltuk, hogy Tótfalusi Kis Miklós nyughelyének sírköve elhanyagolt állapotban van, és a pusztulás fenyegeti. Ennek láttán utaskísérőnkkel – aki szintén nyomdász volt – összefogva idehaza és Erdélyben is elindítottunk egy olyan kezdeményezést, amelynek végső célja a sír felújítása volt. Hazai és erdélyi nyomdászok összefogásával – amelyben jelentős szerepet vállaltak a budapesti Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakiskola tanárai és diákjai is –, valamint pályázat útján kapott állami pénz felhasználásával 1999-re sikerült a sírkövet felújítani. Még abban az évben, november 8-án volt a szépen helyrehozott sír felavatása. (Sajnos a sírkőbe tévesen van belevésve a név.)
Tótfalusi halálának háromszázadik évfordulója alkalmából 2002 áprilisában a kolozsvári protestáns teológián az erdélyi magyar református egyház – több erdélyi és magyarországi egyházi és irodalmi szervezettel közösen – Tótfalusi Kis Miklós-emléknapokat rendezett. A magyarországi és erdélyi résztvevőkön kívül több külföldi vendég is jelen volt a szimpóziumon, melynek fő mondanivalója az volt, hogy Tótfalusi tovább élő példakép. Az együttlét Misztótfalu református templomában fejeződött be; itt a vasárnapi istentisztelet után az erdélyi református egyház zsinata ülést tartott Tőkés László és Pap Géza püspökök, valamint a két egyházkerület világi vezetőinek elnökletével, amelyen egyhangú szavazással rehabilitálták Tótfalusi Kis Miklóst, és háromszáz év múltával semmisnek mondták ki az 1698-i zsinat elítélő határozatát.
Ideje volt.
Dr. Juhász Géza