Napról napra

Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Róm 8,26 (Zsolt 12,6; Jn 15,1–8; 1Jn 5,1–4; Zsolt 103) A most kezdődő hét alaphangja az öröm. Jubilate! Örvendjetek! – szólítanak fel a hét igéi is. Miért? Mert Jézus feltámadt, s mi új teremtések vagyunk, letehettük régi életünk terheit, s egy újat kezdhettünk. Mégis olyan gyengének érzem magam. Felmerül bennem a kérdés: valóban újjá lettem-e? Pálnak is problémát jelentett erőtlensége. De tudta, hogy nem az ő szavakkal kimondott imádsága a döntő, hanem legbensőbb lényének szavak nélküli Istenre hagyatkozása, a szívében lakozást vett Szentlélek fohászkodása.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Mt 6,9 (Zsolt 115,1; Róm 1,18–25; Péld 3,1–12) Örvendj azért is, mert mennyei Atyád lehet az Isten! Ismertem valakit, aki akkor gyógyult meg pszichés megbetegedéséből, amikor ráébredt arra, hogy nemcsak földi apja van, aki elutasította őt, hanem mennyei is, aki világméretű áldozatot hozott érte, és mindvégig úgy szereti, hogy semmi a világon nem szakíthatja el tőle. Örvendek, hogy ő az én mennyei édesapám is, s hogy így sokakkal lehetek mennyei testvéri kapcsolatban!

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is. Gal 6,7 (Zsolt 106,20; 2Kor 5,11–18; Péld 3,13–26) Örvendhetek azért is, mert Isten nehézzé tette számomra azt, hogy eltévelyedjek. Hiszen mindig le kell aratnom cselekedeteim, gondolataim, szavaim gyümölcsét is. Isten segítsen meg, hogy őszinteséget vessek, ne kétszínűséget; megbocsátást, ne pedig haragot; bőkezűséget az adakozásban, ne pedig fukarságot; egy mustármagnyi hitet, hogy Isten megáldja munkámat, szolgálatomat örömmel, növekedéssel és azzal, hogy emberek Jézus Krisztushoz találnak!

Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik. Ézs 48,21 (Jel 22,17b; Jn 8,31–36; Péld 3,27–35) A következő okom az örvendezésre, hogy bár a pusztán keresztül vezet az életem, ez mégsem pecsételi meg a sorsomat. Igaz, érzem a kínt, a fájdalmat, egyes dolgok dühössé tesznek, mások lehangolnak: egyszóval szomjas vagyok. De az úton mindig kapok egy-egy igét, igehirdetést, hittestvéri biztatást, a Szentlélek bizonyságát a lelkemben, s mindez felüdít, továbblendít, erőt ad. Talán épp a legkeményebb „kősziklából” fakasztja Isten a legüdítőbb vizet számomra! S a pusztán át vezető út véges…

Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Zsolt 104,33 (Jak 1,21; Róm 8,7–11; Péld 4,10–19) Ezzel a szent makacssággal ajándékozzon meg az Isten, hogy minden nyomorúság, minden betegség, minden veszteség ellenére dicsőítsem őt! A bajok egyszer véget érnek, de Isten dicsérete sohasem, mert megváltotta népét, és örökké megtart. Az Istennek való éneklés ráadásul megkönnyíti a terhek elhordozását. Mai, gépzenével agyonterhelt világunkban kapcsoljuk ki gyakrabban a pénzt, a külsőségeket dicsőítő médiumokat, s zengjünk zsoltárokat Istenünknek!

De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mal 3,2a (1Kor 1,7–8; Jn 19,1–7; Péld 4,20–27) Én nem állhatok meg Isten előtt, de ő gondoskodott arról, hogy Jézus igazsága éljen bennem, s hogy az én istentelenségem a keresztfára kerüljön. Ennek következménye, hogy Jézus él bennem, s hogy bűneim megsemmisültek a kereszten. Alávetettem tehát magamat az ítéletnek, és Isten megkönyörült rajtam. Ezért az utolsó ítéletet felemelt fejjel, felegyenesedve várom, mert az egyet jelent számomra Jézus Krisztus, az én Megváltóm megjelenésével. Ezért örvendezhetek!

Jézus ezt kérdezte a tanítványoktól: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben” – válaszolták. Lk 22,35 (2Móz 23,25a; Jel 22,1–5; Péld 5,1–23) Még egy terület, ahol megtanulhatom az örvendezést. Ha elfogadom Jézustól, hogy erszény nélkül küld el, s nem keresem folyton a vastagabb pénztárcát, akkor nem fogok hiányt szenvedni. Ha szerzek ott és akkor, amikor nem Jézus mondja, akkor szegény gazdaggá lehetek, aki nem tudja, mi a megelégedés. Örvendezni szeretnél? Akkor fogadd el azt tőle, amit jónak lát neked adni, s végezd a mennyei javak gyűjtését!

Baranka György