Élő víz

Ajtó kinyit, táska letesz, cipőből kilép, tévé bekapcsol. Szokásos esti rutinmozdulatok. Lassan, tűnődve. Kissé talán túlságosan is tompán. A kábultságból kapcsolgatás közben egy vetélkedő, pontosabban egyik játékosa ébreszt. A nekiszegezett kérdésben azt firtatják, hogy mi a frigyláda.

A fiatal hölgy tűnődik, melyiket válassza a három lehetőség közül. Az egyik szerint a frigyládába tette Mózes a kőtáblákat. A másik variáció: ide rejtette Mária Jézus csontjait; a harmadikra sajnos már nem emlékszem. A versenyző gondolkodik, gondolkodik, majd választ. Úgy határoz, hogy a frigyláda az a valami, amelybe Mária helyezte el Jézus csontjait. Döntésében a játékvezető közbevetett kérdése – „Biztos benne, hogy ez történt Jézussal?” – sem ingatja meg.

Döbbenten ülök a képláda előtt, és lassan, tűnődve nem az eredményei alapján addig kiválóan teljesítő, csinos és fiatal versenyző hiányos bibliai műveltségén merengek – hiszen arról senki nem tehet, hogy olyan családban nőtt fel, ahol vallási kérdések talán soha nem kerültek szóba, és hogy tizenharmadik születésnapjára vélhetően nem Szentírást kapott ajándékba… Lassan, tűnődve azon gondolkodom: vajon hányan lehetnek a közvetlen környezetemben, akik nemcsak hogy nem ismerik a Megváltót, de arról sem tudnak, hogy feltámadt?!

Azt hiszem, ideje még komolyabban vennem azokat a mondatokat, amelyeket Péter apostol vetett papírra: „…és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (1Pt 3,15)

Azt már én teszem hozzá: és adja Isten, hogy legyek kész mindenkor számot adni a bennem élő reménységről még azoknak is, akik nem kérik rajtam számon.

Gazdag Zsuzsanna