Egyházunk egy-két hete

Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) került sor április 27-én Az egyház és állam kapcsolata a posztkommunista Magyarországon című kurzushoz kapcsolódó rendezvényre, melynek házigazdája dr. Orosz Gábor Viktor, az EHE adjunktusa volt, előadói pedig dr. Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője, Donáth László országgyűlési képviselő (mindketten evangélikus lelkészek) és dr. Köbel Szilvia alkotmányjogász voltak. A vendégek előadásaikban arra keresték a választ, hogy miként alakult a magyar állam egyházpolitikája az utóbbi tizenhét évben.

Dr. Köbel Szilvia az egyházak közjogi helyzetét vizsgálta a rendszerváltozás utáni Magyarországon. Kiemelte: míg az állam és egyház szétválasztása a pártállami rendszerben „ellenséges elválasztási” modell szerint valósult meg, addig a rendszerváltás után „jóindulatú elválasztási” modellről beszélünk. Ez utóbbi mindenekelőtt az egyház szabad működését szavatolja, melynek garanciája az állam ideológiai semlegessége.

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodást Donáth László határozottan és élesen bírálta előadásában. Véleménye szerint a római egyház Nagy Constantinus kora óta eszközévé akarja tenni a mindenkori államot. A Szentszék nemzetközi szerződésekkel próbálja érvényesíteni érdekeit abban az Európában, amely évszázadok óta nem kér többé a trón és az oltár szövetségéből.

Donáth László nem kerülte meg azt a kérdéskört sem, hogy politizáljon-e a lelkész. Úgy látja, nem az a kérdés: politizál-e a lelkész, vagy sem, hanem az a fontos, hogy ezzel épít-e vagy rombol. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a politikusoknak szükségük van minden eszközre, mellyel hatást gyakorolhatnak a tömegre, így az egyházakra is. Ilyesformán azonban az egyházak könnyen valamely párt ideológiájának eszközévé válhatnak.

Dr. Csepregi András – párhuzamot vonva egyház és állam között – hangsúlyozta, hogy mindkettő felemás módon modernizálódik, valamint a politikai pártok és az egyházak belső „egyensúlytalanságban” szenvednek, a félutas polgárosodás révén is egy cipőben járnak. Ám „az okos gyengék összefognak” – mondta. Előadásában kifejtette, hogy a civil szférának alig van saját hangja, a közpolitikát a pártok dominálják.

Az egyházak üzenete természeténél fogva közéleti töltésű, s ha konkrétan fogalmaznak, a mi körülményeink között óhatatlanul közel kerülnek valamelyik párt véleményéhez. Jó, ha minden politikai oldal tudomásul veszi ezt a helyzetet, ha pedig kialakul a nyilvános beszédnek az a szabad tere, ahol az egyházak saját hangjukon szólalnak meg, akkor ezzel ők is erősíthetik a puszta pártpolitikával szemben a közpolitikát. Előadása végén ismét rámutatott arra, hogy állam és egyház Magyarországon a rendszerváltásig nem volt egymástól független, és az új szerep begyakorlása mindkét fél számára nagy feladatot jelent.

A három előadás után a hallgatóság – melynek jelentős része a Sola Scriptura Teológiai Főiskoláról és az Eötvös Loránd Tudományegyetemről érkezett – kérdéseire válaszoltak a vendégek. Bár nem volt minden kérdésben teljes egyetértés hallgatók és előadók között, a délután jó hangulatban telt. Az Orosz Gábor Viktor által moderált eszmecseréről, amely a beszélgetés hevében valódi konferenciává vált, mindenki értékes gondolatokkal távozhatott.

Liszka Viktor

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem