Szószóró

Parányi fénybuborékban vacogunk a sötét fenyves közepén. Amikor hátramegyek gallyakat szedegetni, feketére ázott pokrócként borul rám a párás éjszaka. Alig pár lépésnyire vagyok a pattogó tűztől, fölöttem barátságosan vibrál a lombkorona, még a barátaim duruzsolását is hallom, ám zseblámpám öklömnyi pislákja idegesen nyaldossa a tavalyi avart. Nagyon félek, könyékig beletúrok az egér motozta, száraz levelekbe, majd saját gyávaságomon pirulva somfordálok vissza füstös kis főhadiszállásunkra.

Keresztény iskolák túlélőtúráján vagyunk, itt dobtak ki minket az éjszakába, alig ötven méterrel a Kékes alatt. Pásztortüzes idillben várjuk a hajnallal érkező első csapatokat. Vidám beszélgetésünkbe néha belepisszent a zúgó fenyves, a lobogó tűzvilág álmosságot masszíroz a retinánkba.

Három vékonyan öltözött fiú trappol ki a sötétből, lihegve roskadnak le a tűz köré. Az éjszakai túra első négy órájában már két ellenőrző pontot is érintettek, a tájékozódással nem akadt gondjuk. Most már fáradtak, megérdemelnek egy kis kávét a termoszunkból. Logikai feladatot kapnak pluszpontért, majd, mint az ejtőernyősök, összébb húzzák hevederjüket, megigazítják fűzőjüket, és sietve ugranak újra az erdő mélyébe.

A napfelkelte minden perce új és új arcokat talált üszkös tűzhelyünk körül, a hálózsákjainkat az éjjel bibliai bőséggel borította el a pernye, rikító rendezői pólómon tenyérnyi sárfoltok éktelenkedtek.

Az ország keresztény középiskoláinak a túrán részt vevő tanulói hihetetlen kitartásról tettek bizonyságot, ugyanis a terep még a rendezvény hagyományaihoz mérten is kiugróan nehéz volt. Műúton nem közlekedhettek, a sötétben csak egymásra és zseblámpáikra számíthattak, térerő csak ritkán állt rendelkezésükre. A túrázók sokszor rosszul felkészültek voltak – vagy az öltözetük, vagy a víz- és élelemkészletük nem volt megfelelő –, mégsem hallottuk, hogy bárki is mentőhelikopterért rimánkodott volna.

Délre a Mátra is szárazabb és kegyesebb oldalát mutatta; az utolsó diákok is elhagyták állomásunkat. A légben édes és csillámló virágillat úszott, a tűz kialudt, mi pedig fáradtan kuporodtunk a földre. A Mátraházán elfogyasztott búcsú hot dog és -kávé után hátizsákokkal és polifoamokkal felnyomakodtunk a tömött buszra. Áldott és izgalmas hétvégénk volt – tele bagolyhuhogással, elrongyosodott térképekkel és kopogó pepita bakancsokkal.

Tatai Gábor