Egyházunk egy-két hete

A folyó partján ülünk mindannyian, tekintetünkkel a lassan hömpölygő hatalmas víz szürkés-ezüstös fényjátékát figyeljük. A túlsó partot véges-végig dús lombú fák szegélyezik.

Emlékezetünkbe idézzük egy régen élt próféta, Ezékiel döbbenetes látomását. Ő azt hirdette egykor, hogy a templom küszöbe alól forrás fakad, s a víz egyre csak árad majd, a keskeny érből patakká duzzad, majd folyóvá szélesedik. Beleömlik a sóssá vált tengerbe, és meggyógyítja. A folyó partján mindenütt fák nőnek, sarjad az élet a sivatagban. Lombjuk nem hervad el, havonta termő gyümölcsük eledel lesz, levelük pedig orvosság. Halak nyüzsögnek a folyóban, partjainál halászok állnak hálóikkal…

A folyó partján ülünk. Tekintetünket magához vonzza az uszály közepén felállított nagy kereszt a ráerősített hálókkal. Jézusra gondolunk. Emlékezetünkbe idézzük az evangéliumot, amikor a hajóból tanította a sokaságot, a nagy halfogást, a halászok elhívását. Azt is, hogyan ismerték föl őt tanítványai a parton húsvét után. És közben újraéljük a régi történeteket. Mi vagyunk, akik igére vágyunk, életújító üzenetre. Mi vagyunk, akik letesszük terhünket ott, „ahol elfárad a folyó”. És mi vagyunk azok is, akik átéljük a csodát: a hit születését. Mi vagyunk, akik – hajón vagy parton – együtt lehetünk Jézussal. Mert ő velünk marad. Néhány csepp víz érinti homlokunkat. Emlékeztet keresztségünkre: arra, hogy hozzá tartozunk. Az élő víz tisztít, éltet, megújít mindnyájunkat…

Nézzük az oltárt ott az uszályon. Jézus testére, vérére, életajándékára tekintünk. Arra, ami békességet szerzett Isten világa és az embervilág között. A hajóhídon át most majd elér hozzánk: mindannyian részesülünk a békesség ajándékából. „Test-vér”-ré válunk magunk is: béketeremtőkké. Egymás kezét fogjuk. Összetartozunk, egy nagy közösségként. Talán ez az a pillanat, amely majd sokáig elkísér, amelyre jó lesz majd visszaemlékezni. Folyó, hajó, part, híd: Isten szeretetének képei velünk maradnak. És velünk marad ő, amint megígérte.

A béke ereje indít. Visszavezet oda, ahonnan jöttünk, ahol a helyünk van, ahol várnak ránk. Azokhoz, akik között küldetésünk van. Talán kicsit másképp érkezünk meg, mint amikor elindultunk. A béke ereje indít.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Hirdessétek, hogy Jézus Krisztus az élet vize, aki megtisztít és megújít mindnyájunkat. Hirdessétek, hogy ő az, aki mindenkit követésére hív, és népét – az egyház hajóját – céljához segíti. Hirdessétek, hogy Jézus Krisztus a mi teljes békességünk. Ő az, aki halála és feltámadása által hidat teremtett ég és föld között, ember és embertársa között. Megtapasztaltátok a kegyelem, a bűnbocsánat örömét. Legyetek hát ti is a békesség követei és Isten szeretetének eszközei az emberek között!

Varga Gyöngyi