Keresztény szemmel

Tisztelt Püspök Urak! Itt a tavasz, itt a konfirmációk ideje, amikor évről évre sok fiatalt búcsúztatnak el a gyülekezetek. Természetesen hangsúlyozzuk, hogy a konfirmáció nem befejezés, hanem inkább kezdet. Sok erőfeszítést is tesznek a lelkészek azért, hogy ez így legyen, ennek ellenére a konfirmáció a jelenlegi egyházi gyakorlatban a legtöbb fiatal számára nem más, mint jó néhány évre búcsú a gyülekezettől, az istentisztelettől.

Ahhoz, hogy ez megváltozzon, radikális lépésre lenne szükség, hiszen a sok éve tartó igyekezet nem vezetett eredményre. Vannak dolgok, melyeket jó akarattal nem lehet megjavítani, mert alapjában rosszak. Nem lehet ugyanis elvárni, hogy tizenkét-tizenhárom éves fiatalok egy vagy két év oktatás után felnőtt, tudatos keresztényekké és egyháztagokká váljanak. Ez hosszabb időt vesz igénybe, tulajdonképpen egész életre szóló feladat, amelyet nem szabad egy ünnepélyes aktussal befejezni.

A jövőben úgy kellene kezdeni a konfirmációi oktatást, hogy tudatosodjon a fiatalokban: amit most elkezdenek, az egy folyamat. Nem lesz ünnepélyes befejezés egy vagy két év múlva, mert a hívő ember számára minden vasárnap konfirmáció, amikor az ige és a szentségek megerősítenek bennünket, és amikor mi igent mondunk, és megerősítjük, hogy életünket Istennel akarjuk élni. Ezt nem lehet egyetlen vasárnapon „elintézni”.

Igaz ugyan, amit az idősebbek sokszor elmondanak, hogy nekik milyen sokat jelentett a konfirmációi ünnep, de az harminc-negyven, esetleg még több évvel ezelőtt történt. Más világ volt, és annak vége.

Ebben a kérdésben szemléletváltásra van szükség, mert nem az oktatás az egyetlen és a legfontosabb feladat. A lelkészeknek nem kátékra van szükségük, hiszen nagyon jól tudják, hogy miként és mit kell tanítani, hanem abban kell nekik segítséget nyújtani, hogy miként lehet vonzóbbá tenni az istentiszteletet fiataljaink számára is, és miként lehet egyéb alkalmak segítségével – játék, zene vagy talán a leckében való segítség által – elérni, hogy a fiatalok örömmel jöjjenek hozzánk. Ezen a ponton nagy a gyülekezeti tagok felelőssége is.

Sok az ügyes fiatal lelkész, akinek van érzéke a fiatalokkal való beszélgetéshez; itt kell egymást segíteni, hogy ne folytatódjon a rossz a gyakorlat, még akkor se, ha egyesek bizonygatják is, hogy a konfirmáció számukra nagy élmény volt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb fiatal számára ennek az élménynek ma nincs folytatása. Természetesen vannak kivételek, de a helyzet általánosságban lehangoló.

Álmodjunk nagyot és merészet, legyen bátorságunk megszüntetni azt, ami rossz, megszüntetni az egyszeri konfirmációt, és elindítani azt az életre szóló folyamatot, amely konfirmáció vasárnapról vasárnapra!

Jöhetnek a jó ötletek arról, hogy ezt miként lehet elindítani és megvalósítani, miként befolyásolhatja ez az istentiszteletet, miként lehet a gyülekezetet ráhangolni az új elképzelésre, hogy ősszel talán már így kezdhessünk.

Szilas Attila